STYD: Mesélj nekünk a REC 3. részéről. Honnét jött az ötlet, milyen volt az írás folyamata, de elmondhatsz bármit, amit szeretnél megosztani velünk.

Luiso Berdeje: Paco (Plaza) Jaume (Balaguero) és én együtt dolgoztunk a korábbi projekten és ezek általában brainstormingszerűen zajlottak. Az ötlet, hogy a REC egyik része egy esküvőn játszódjon film szerkesztőjének David Gallart-nak az ötlete volt. Éppen a filmen agyaltunk, amikor David azt mondta: hogy pakoljuk az egészet egy esküvőre. Nagyon megtetszett nekünk az ötlet és úgy döntöttünk, hogy a harmadik rész esetében visszatérünk hozzá. Santa Monicában élek, és 2010 nyarán Paco eljött meglátogatni. Akkor raktuk össze a forgatókönyvet. Közben a Foci Világbajnokságot néztük és fülig ért a szánk, mert a spanyol csapat agyonnyerte magát. Azt hiszem ez adta nekünk azt a plusz ötletet, hogy ezúttal egy viccesebb történetet írjunk (nevet). Paco igazán hitt abban, hogy a harmadik részben egy szerelmi történetet kell bemutatni és azt hiszem igaza volt. Évekkel ezelőtt volt egy filmünk a The Christmas Tale és miközben a REC 3.-at írtuk, mindketten úgy éreztük, hogy az akkor tapasztalt érzések járnak végig bennünket.

STYD: Tehát akkor az új REC több, mint egy horror-vígjáték?

LB: Persze. Nyilvánvalóan több annál, mivel nem akartuk önmagunkat ismételni. Elképzeltük magunkat, ahogy a mozi székben ülünk és a filmet nézzük. Sejtettük, hogy sokakat meglep majd ez a lépés, de mi, mint közönség, úgy éreztük, hogy valami újat akarunk látni, egyébként is meglepetést kelteni egy filmmel, mindig jó dolog. Például, imádtuk a Sötétség seregét, szóval olyan filmet próbáltunk csinálni, amit szívesen látunk viszont. Valami újat és különbözőt akartunk.

Az interjú fordítás folytatását a tovább mögött találjátok.

STYD: A REC első részénél társíró voltál, viszont a második rész számodra kimaradt, miért döntöttél úgy, hogy a 3. részre ismét visszatérsz.

LB: A REC 2. részén azért nem dolgoztam, mert a saját filmemet vágtam éppen. Az Államokban voltam és forgattunk. Rémálomba illő 17 hónap volt az utómunka és pont ennek a közepén tartottam, amikor a srácok megírták a második részt.

STYD: Melyik volt ez a film?

LB: A másik lány. A Gold Circle Films kért fel, hogy készítsem el a filmet. Nem volt meg a forgatókönyvük, ezért megírtam, de aztán lehetőséget kaptam arra, hogy én vigyem a rendezést. Mit is mondhatnék? Egy álom vált valóra. Spanyolországban 6 évig próbálkoztam ezzel, de nem sikerült, aztán átjöttem ide LA-be és 6 hónap elteltével megkaptam a lehetőséget.

STYD: Néhány rövidfilmet azért készítettél Spanyolországban.

LB: Egész pontosan négyet. A másik lány forgatása során egyébként jó néhány megszorítással kellett szembenéznem, plusz akadt néhány nevetséges partner is. Teljesen más volt a helyzet, mint amit a kisfilmek készítése során megszoktam. Na de esélyt kaptam elkészíteni a filmet, a lenyűgöző Kevin Costnerrel a főszerepben és rengeteget tanultam. A nap végén pedig mindig hálás voltam ezért az élményért és nagyon büszkének éreztem magam.

STYD: A rövidfilmjeidnek volt jelentősége abban, hogy megrendezhetted az első nagyfilmedet?

LB: Persze. Amikor 2006-ban Los Angeles-be jöttem, találkoztam egy menedzserrel, aki végignézte a munkáimat és úgy döntöt, hogy velem akar dolgozni, ő Peter Safran volt. Körbeküldte a kisfilmeket és néhány hónap múlva jött a felkérés a Gold Circle Films-től, miután megnéztek belőlük kettőt felkértek a rendezésre. Azt hiszem úgy gondolták, hogy el tudom végezni a munkát, anélkül hogy sok pénzt kérnék érte. Aztán amikor visszajöttem LA-be, nem igazán érdekelte őket a maradék két rövidfilmem, és ekkor rájöttem, hogy ők nem igazán embercentrikusak, inkább csak azzal törödnek, hogy hogyan spóroljanak és hogyan kasszírozzanak minél többet. Hónapokkal később a végtelennek tűnő utómunkálatok során megerőszakoltak engem egy ananásszal, elég művészi és kreatív módon. Na de ez egy másik interjú. Talán majd ha egy ananász fa alatt ülünk.

STYD: A Rec korábbi része úgy mond zárt ajtók mögött játszódott. Hogy döntöttetek amellett, hogy a harmadik rész esetében kimerészkedtek a benti világból, sőt még nappali részeket is pakoltok bele.

LB: Paco mindig is ezt szerette volna. Egy kis pluszt akart belevinni a dologba, mint ahogy azt a közönség is elvárta. Imádjuk a zombikat, de csak éjszaka láttuk őket és Paco nagyon szerette volna, ha nappal is megjelennek. A film nagy része mondjuk így is éjszaka játszódik, de azért világosban is látni benne zombikat. Mint mondtam valami újat akartunk. Kitaláltuk ezt az esküvős dolgot és ez egész jó alkalomnak tűnt egy kis zombitámadáshoz.

STYD: Mesélnél nekünk a másodrendezői szerepkörödről?

LB: Ott voltam, ha Paco-nak bármi is kellett. Én voltam a naptár, hogy mikor mit kell felvennünk. Ha pedig volt egy jelenet, amit Paco-nak nem volt ideje befejezni, akkor kisegítettem. Másodrendezőként általában azt csinálja az ember, amit kérnek tőle, de igyekszik valami pluszt is nyújtani. Például ha azt kérik, hogy vegyél fel 3 jelenetet, akkor felveszel ötöt. A forgatások javarészén jelen voltam. 3-4 nappal azután érkeztem, hogy a munkálatok megkezdődtek és egészen a végéig ott is maradtam.

STYD: Fel is leszel tüntetve a stáblistán mint másodrendező?

LB: Igen. És azt kell mondjam, hogy nagyon sokat tanultam, miközben Paco munkáját figyeltem.

STYD: Nemrég láttam egy jelenetet az új részből, picit másnak tűnt az egész. A harmadik rész is követi az előzőekben megszokott kézi kamerás stílust, vagy ezúttal hagyományos kameratechnikával dolgoztok?

LB: Is-is. Az elején kézi kamerás felvételeket láthatunk, mindenféle kamerával elkészítve, ami egy esküvőn feltűnhet. Láthatjuk az esküvői operatőr felvételeit, telefonnal felvett képsorokat, kézi kamerás részeket és így tovább. Szóval úgy kezdődik az egész, mint, ahogy azt egy REC film esetében megszokhattuk, de aztán átváltunk a hagyományos technikára. Igazából van egy vicces rész is, amikor valaki elkiáltja magát, hogy: "Folytatnunk kell a felvételt, mindent fel kell venni, ami történik!" erre aztán más valaki megszólal: "Te mégis mi a faszról beszélsz? Szó se lehet róla!" Aztán pedig megpróbálja leállítani a kamerát és végül összetöri.

STYD: Az amerikai fesztiválkörút során mik voltak a nézői reakciók a film kapcsán?

LB: Szerintem ez egy nem várt élmény volt a közönségnek. Többé kevésbé azt várták, amit az előzőekben megszokhattak, de aztán rájöttek, hogy ez bizony teljesen más. Ez pedig tök jó. Szerették, de tényleg másnak tartották. Szóval úgy éreztem, hogy meglepve érezték magukat. Aztán akadtak olyan részek is, amelyek tipikusan a spanyol esküvőkön szokásosak, ettől kulturálisan is van egy plusz a filmben és a hitelességet is fokozza ez az egész. Paco-nak könnyebb lett volna ha megint megcsinálja, amit már láthattunk, de előre mert lépni egyet, ez pedig igazán dicséretre méltó és csodálom érte. Mókásan meg is jegyezte, hogy képtelen lenne egymás után 3 filmet forgatni kameraállvány nélkül.

STYD: Mit tudsz mondani a REC: Apocalypse-ről?

LB: Jaume rendezi és a forgatókönyvet a REC 2. részének írójával írja (Manu Díez).

STYD: Tehát akkor Te nem dolgozol a negyedik részen?

LB: A forgatókönyvön nem. De gondolom, ahogy azt a korábbi részek esetében is csináltuk - körbeküldözgetjük egymás közt a szkriptet. De nem tudom, hogy lesz pontosan. Az a rész talán inkább ijesztőbb lesz, mint vicces. Szerintem visszanyúl a gyökerekehez, amit az első két filmben láttunk, de őszintén szólva fogalmam sincs.

STYD: Köszönöm az interjút.

LB: Én köszönöm a lehetőséget.