Igazából két teljesen különálló kötetet rejtett a könyv. Az Éjfél című válogatás 1917-ben jelent meg és magyar írók misztikus novelláit tartalmazza, melyeket Bálint Aladár gyűjtött össze. Másik fele, a Kísértethistóriák szintén 1917-ben jelent meg és külföldi írók kísértettörténeteit tartalmazza Balázs Béla fordításában. Mindkét kötetet Divéky József illusztrációival díszítették. Jelen kötet pedig 1987-ben a TERRA-MAECENAS Kiadó gondozásában jelent meg.

Először írok novelláról a blogon és a választásom Gogol egy klasszikusára, a Wij-re esett. Télen láttam a belőle készült filmet, ami igazi kuriózumnak számít. 1967-ben forgatták és szovjet horror! Jó kis film, ajánlani tudom mindenkinek, talán egyszer egy kritikát is írok róla. Azóta csináltak egy remake-t belőle 2009-ben az oroszok, ha jól tudom mindannyiunk Freddy Kreuger-e, Robert Englund rendezte és elvileg ez évben jelenik meg egy 3D-s változat is. Maga a novella 1835-ben jelent meg először a Mirgorod című elbeszéléseket tartalmazó kötetben.

Folytatás a tovább mögött.

Három szeminarista, Choma, a filozófus, Salvaja, a teológus és Tiberius, a rektor a burzáról nyári szünetre indulnak Kijevből. Eltévednek, majd rájuk sötétedik. Éjszakára menedéket egy mogorva öregasszony tanyáján találnak. Az vénasszony egy feltétellel engedi be őket: mindhárman külön helységben alszanak. Chomát az istállóban helyezi el, majd az éjszaka közepén az öreglány rámozdul, a nyakába ül, majd démoni vágtába kezdenek a sötét éjben. Amint a boszorkány leszáll filozófusunkról, ő azon nyomban egy husánggal agyon veri, majd csodálkozva nézi a nap első sugaraiban, hogy a földön a halott gyönyörű, fiatal lánnyá változott. Ijedtében visszaszalad Kijevbe, ahol nagy meglepetésére a rektor magához hívatja, majd közli vele, hogy egy közeli jómódú gazda lányát agyonverték és a lány utolsó kívánsága az volt, hogy Choma három éjjel virrasszon mellette. A boszorkány mellett töltött éjszakáit követjük nyomon a műben.

Mit is írhatnék, jó kis novella, érdemes elolvasni. Azt nem mondanám, hogy futkosott a hideg a hátamon, de abszolút szórakoztató volt. A virrasztások során Choma által megélt szörnyűségek eredetiek és fantáziadúsak, még ha nem is csinálunk magunk alá tőlük. A novella végére azt is megértjük, miért pont ezt a címet kapta. A régies stílus miatt elég sok szót nem ismertem, pl. a meszelyt vagy a trepakot, viszont meglepődve tapasztaltam, hogy a club szó szerepelt a műben. Olvasás közben megértjük azt is, miért Gogol az orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, nagyon jó hasonlatokat, metaforákat használ. Képet kapunk az akkori kozák életből is és persze arról is, mi a legfontosabb része az életüknek. A „pálinka”. Ki nem találtátok volna, mi? Gondolom eredetileg vodka, csak magyar fordításban lett pálinka. A novellát nem kevés helyen kellemes humorral dobja fel az író, pl. mikor az egyik kozák kifejti, öregkorára minden nő boszorkány lesz. Vagy mikor azt írja, hogy a kozákok lovai már maguktól megállnak a kocsmák előtt. Persze olvasás közben igazán ütősek ezek a poénok.

Összességében ha van egy szabad órátok, és egy kellemes művészi novellát szeretnétek olvasni, bátran vágjatok bele a Wij-be, nem fogtok csalódni. Tőlem 7 pontot kap.