Be kell, hogy valljam nem voltam túl bizakodó a The Caller-t illetően, hiszen habár az eddigi közismert telefonos horrorfilmek, az Ismeretlen hívás, vagy a Nem fogadott hívás tetszett (sőt a Fülke is, igaz az inkább thriller), azért erősen elgondolkoztam, hogy ugyan mit lehet még ebből a témából kihozni, mert hát valljuk be, azért olyan nagyon sok mindent nem.

Bár talán van ezeknek a produkcióknak egy varázsa, hiszen általában van egy gonoszunk, akit nem látunk, csak hallunk és ennek ellenére mégis lehet ijesztő és beszaratós a karaktert. Nos itt pont ez történik és ebben a tekintetben talán még az Ismeretlen hívásnál is jobb ez a produkció.

A történetről azért pár szót írnék. Főhősünk Mary Kee, egy fiatal asszony, aki úgy dönt, hogy elválik az erőszakos állat férjétől és ennek első lépéseként egy új házba költözik, ennek lehetünk mi is szemtanúi. A lakás egész pofás, sőt a gondnok és kedvesnek és figyelmesnek tűnik, így Mary jogosan gondolja azt, hogy talán hamarosan rendbe jön az élete. Persze a váláson még túl kell jutnia, a férje sem feltétlen örül ennek a döntésnek és igyekszik megnehezíteni Mary dolgát, például azzal, hogy rendre felbukkan a nő életében, a bíróság távol tartási végzése ellenére is.

Ha pedig ez nem volna elég Mary egy különös telefonos zaklatóra is szert tesz, egy idősebb nőre, aki azt állítja, hogy az 1970-es évekből telefonál és a ház akkori lakóját keresi. Hősünk eleinte azt hiszi, hogy a nő csak egy bolond, ám idővel kénytelen belátni, hogy a telefon vonal túlsó végén lévő hang valóban igazat állít, bár a bolond jelző sem tévedés, esetleg talán inkább az őrülttel helyettesítve még jobb, hiszen Rose, a zaklató kénye-kedve szerint változtat meg dolgokat a múltban, amelynek kihatása lesz a jelenre is.

A tovább mögött folytatom.

A The Caller egy picit lassú menetű thriller, horror elemekről talán kevésbé beszélhetünk, vér se igazán van, szóval nem kifejezetten nevezném én ezt horrornak, de ezzel nincs baj, ugyanis ez a film kérem szépen jó.

A készítők ügyesen jöttek rá arra, hogy a múltból telefonálós dolog akár működhet is (gondolom egyébként erre már volt példa korábban is a filmtörténelemben, de most így hirtelen nem jut eszembe egy sem) és valóban ettől kap egy kis izgalmas fűszerezést a produkció.

Rose karaktere tényleg félelmetes pedig igazából szinte végig csak a hangját halljuk, ennek ellenére már abból elhisszük, hogy ő bizony kurvára őrült - a tettei persze erre még rá is kontráznak.

Érdekes, ahogy a beszélgetéseik során, tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően változik meg a múlt, aminek következtében a jelenben is változások mennek végbe. Csavarosra sikerült, annak ellenére, hogy egy-két bukfenc talán akad, bár lehet ezek csak inkább sablon megoldások voltak.

A színészi játékokkal különösebb probléma nincs, bár nekem a főszereplő csaj nem volt valami szimpatikus, őt egyébként Rachelle Lefevre alakítja, aki néhány horrorsorozaton túl 2 horrorfilmben is kapott már szerepet. Rose hangját Lorna Raver kölcsönözte, ő sem feltétlen lehet ismeretlen, hiszen a Pokolba taszítva c. filmben már láthattuk. Rajtuk kívül még Stephen Moyer (A pap - Háború a vámpírok ellen, The Barrens), Ed Quinn (Csillagközi invázió 2., Holtak háza 2.) és Luis Guzmán (Harapós nő, Rise of the Damned) nevét említeném meg.

A rendezői teendőket Matthew Parkhill látta el, akinek ez volt az első horrorja, míg a forgatókönyvet Sergio Casci jegyzi.

Mint említettem véres jelenetekben és képsorokban nem gazdag a The Caller, picit valóban egy lassabb menetű thriller, amelyben egy-két szerintem felesleges rész is helyett kapott (például a szexes dolog, hogy az minek kellett, nem is láttunk csak egy oldalcsöcst, hát akkor meg minek?). Az R-es besorolás ellenére egyébként nem gondolnám, hogy ez valóban egy jaj de durva film, nem is pontosan értem mi ebben az R, talán az oldalcsöcs? Mindenesetre azoknak, akik most ismerkednek ezzel a műfajjal bátran ajánlom, hiszen nekem például anno a hasonló, rejtélyes, thrilleres beütésű filmek hozták meg a kedvemet a horrorhoz, na és ha valaki még nem látott sok ilyet, annak még izgalmas is lehet.

Részemről 7 pont jár a filmnek, egy részt mert szerintem egész jó, más részt, mert ezek a féle "horrorok" tényleg közel állnak a kis szívemhez ez meg annyira megható, hogy adjon már valaki egy zsebkendőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.