Miután Chucky-t megölték az első rész végén, a rendőrség mindent tagadott a gyilkos babáról, viszont Andy és az anyja nem hallgatott, előbbit nevelőszülőkhöz adták, utóbbit bolondokházába zárták. Persze Andy-éknek nem hisz senki, viszont elterjed, hogy az egyik alkalmazott viccből az egyik baba hangkazettájára „Én vagyok Chucky, a fojtogató” és hasonló szövegeket mondott fel és ez okozta a kavarodást. A jófiú babákat gyártó vállalat ki akarja vizsgálni az ügyet, megszerzik a szétégett maradványt és „újrateremtik”, hogy ellenőrizhessék, mi lehetett vele a hiba. Chucky persze életre kel, megszökik és elindul, hogy megkaparintsa Andy testét.

Folytatás a tovább mögött.

A folytatásba sokkal több humort csempésztek a készítők, mint az első részbe. Ez szerintem inkább csak ront egy horrorfilm hangulatán, de ezzel lehet a nagytöbbség nem ért egyet. Na jó, mikor a tanárnőt elveri, azon én is majd megszakadtam, de valószínűleg ezek nélkül a dumák nélkül Chucky soha nem lett volna akkora ikonja a horrorfilmeknek, mint ma.

Az ördöginek szánt kacarászása inkább szánalmas volt, mint félelmetes vagy tekintélyt parancsoló, ez sokat ront a pszichopata gyilkos imázson.

A gyilkosságok változatosak, bár semmi extra nincs bennünk, egyedül az elsőt tudnám kiemelni, mikor Chucky életre kel és agyonráz egy gépen át egy férfit, viszont annál kreatívabb módokon próbálják megölni a babát, ezek nagyon jól sikerültek.

Minden hibája és a fanyar viccek ellenére is még mindig véresen komolyan kell venni Chucky-t, 7 pontot megérdemel a folytatás is.