A Monster Brawl című produkció már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy egészen érdekes alapötletet tudhat magáénak.

A készítők egész konkrétan arra gondoltak, hogy fogják a horrortörténelem jól ismert karaktereit, úgy mint a vámpír asszonyt, a boszorkányt, a mocsári szörnyet, a farkasembert, Frankenstein szörnyét, a múmiát, a zombit és a küklopszot - oké, mondjuk az utóbbi, inkább mitológiai teremtény, de abban azért megállapodhatunk, hogy ijesztő figura - és tulajdonképpen összeeresztik őket, hadd harcoljanak meg egymással és hát győzzön a jobbik.

A Monster Brawl tehát egy szörnyektől hemzsegő ketrecharcot ígért, a helyzet pedig az, hogy a film ennek abszolút megfelel, sőt még egy kis humort is sikerült belecsempészni a dologba.

Fontos azért megjegyezni, hogy egy meglehetősen low-budget produkcióról van szó és ez itt-ott meg is látszik, sőt akár azt is megemlíthetjük, hogy a Monster Brawl nem is igazán film, talán inkább egy fajta show műsor, hiszen kvázi egy másfél órás pankrációról beszélhetünk, tehát valahol egy picit újítani is próbál, ami sosem baj.

A tovább után folytatom.

Az mondjuk vitathatatlan, hogy műfajt nem teremt a produkció, hiszen akadnak szépséghibák. Gondolok itt például arra, hogy egy kis közönség, akár az is szörnyekből verbuválva teljesen feldobta volna és tényleg igazi pankráció show hangulatot kölcsönzött volna, viszont ezt mindenképpen a low-budget oltárán áldozták, persze a kihalt, omladozó temető is hangulatos helyszín volt. 

A véres jelenetek szerintem teljesen jól kivitelezettek, ahogy a harcok is rendben vannak, igazi pankrációt láthatunk, bár ebben nagy szerepe van annak is, hogy a szereplők között jó néhány szakmabeli ketrecharcos is felüti a fejét. 
A maszkok is ügyesen kivitelezettek, nem gagyibbak az átlagnál, a történet pedig, mint olyan nem is igazán létezik, hiszen tényleg arról van szó, hogy a különféle szörnyek szépen sorban megharcolnak egymással, míg a végén ki nem derül, hogy ki nyeri a neves párbajt. 

Annak azért mindenképpen szeretnék hangot adni, hogy könnyen lehet lesz olyan, akinek ez a másfél órás bunyó nem igazán fog összeállni és akár monoton is lehet, habár ez ellen azért akad egy közvetítői párosunk is, akik azért igyekeznek gondoskodni a hangulatról és a poénjaik általában ülnek. 

Jesse T. Cook rendező és forgatókönyvíró tehát ügyes munkát végzett, bár nekem a 2008-as Scarce című filmje is eléggé tetszett, holott a közvélemény többnyire azt is lehúzta. Csak úgy, mint jelenlegi alanyunkat is, habár tény, hogy egy újszerű és jól összerakott produkciót kaptunk, más  kérdés, hogy ez tényleg nem feltétlen egy film, (mondjuk megemlíteném, hogy a versenyzőket egy-egy kisfilmben mutatják be, ezek pedig abszolút filmesen készültek el, emiatt mondjuk talán picit ki is lógnak) de nincs ezzel baj, hiszen ötletesre sikerült és ez elég fontos tényező.

Ami pedig a pontokat illeti én egy 7-est mindenképpen adnék a ketrecharcoló szörnyeknek! Rászolgáltak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.