Truth or Dare (2011)
Picit sablonos, ugyanakkor egész jó. Röviden így lehetne jellemezni a Truth or Dare című angol horrort. Viszont, hogy ne csak két mondatos legyen az ajánló egy picit bővebben is írnék erről a produkcióról.
A történet egy buliban kezdődik, ahol a hangulat jó, köszönhetően a hektoliterben mérhető alkohol mennyiségnek és a hirtelen előkerülő fehér pornak is. Persze ez a magatartás több, mint elítélendő, de hőseink mit sem törődnek ezzel, élvezik, hogy fiatalok. A buli szépen zajlik, majd egyszer csak - ahogy az lenni szokott - előkerül egy üres üveg és kezdődhet is az üvegezés, a felelsz vagy mersz.
A játék viszont, ahogy az a horror beütésű filmekben lenni szokott, egy picit eldurvul. Persze nem nagyon, de az ügyeletes lúzer lelkivilága megsérül, lévén, hogy kifigurázzák őt, illetve az sem túl nyerő lépés a részéről, hogy az egyik nagyon menő, bongyorkás hajú főhősünk barátnőjét jelöli meg, mint a lányt, akiért marhára oda van. Hiba ez olyannyira, hogy még egy arcon csattanó ököl is előkerül, lúzerünk pedig fülét farkát behúzva sunnyog odébb, bár az ő javára szól, hogy Mr. Bongyorka barátnője utána szalad.
Vágás, majd egy picit előrébb járunk az időben, hőseink két autóval egy bulira tartanak, mint kiderül a lúzer srác hívta meg őket a születésnapjára, ők pedig természetesen kérdés nélkül elfogadták az invitálást (mert kicsit sem gyanús, hogy pont azokat hívja meg a bulira, akik megalázták), mint később kiderül a várható ingyen pia miatt. A helyszínre érve azonban a srácot sehol sem találják, viszont a hatalmas ház mögötti erdőben helyet foglaló faviskóban megtalálják a bátyját, aki készségesen áll hősein szolgálatára. Állítása szerint öccse egy picit késik, de addig is vállalja a házigazda szerepét. A buli ezúttal is jól kezdődik, de a bátyus egy idő után furán kezd viselkedni és az is kiderül, hogy a meghívást is ő intézte, mivel öccse öngyilkos lett és úgy gondolja, hogy a közvetett kiváltó ember hőseink között keresendő.
A tovább mögött folytatom.
Láttuk már ezt, de legalábbis kísértetiesen hasonló szituációknak sosem voltunk híján, hiszen itt is minden menetrendszerűen történik. Az idősebb testvér egy idő után felfedi valódi céljai, fogva tartja hőseinket, székhez kötözi őket és nem túl leleményes kínzásokban részesíti őket.
Oké ez mondjuk picit túlzás, mert a vizes/savas próba egy elég jól eltalált gonoszság, csak ezen túl nem igazán láthatunk mást, ami mindenképpen szomorúságra adhat okot.
A film nem is túl okos, illetve akadnak benne logikai hibák, legalábbis én nem értettem, hogy az öt emberből az egyik miért nem segít a haverjain, ő rendre vakon követte a gonosz testvér utasításait, persze be volt szarva, de többször is lett volna esélye legyűrni a tagot, még akkor is, ha az képzett katona volt, ellenben nem élt ezekkel a helyzetekkel. A vége felé történt fordulat is picit kiszámítható, illetve meglepőnek nem nevezhető, sőt a szokásos filmvégi leszámolás is picit ront a produkció megítélésén.
De ezekkel nagyjából le is tudhatjuk azokat a tényezőket, amik miatt ez a film nem túl jó. Ellenben szép fényképezést kapunk, ami a film eleji buli jelenetnél teljesen dinamikus, szépen vágott, a zenével remekül párosított. Részemről csillagos ötös, tényleg ügyes munka és ez a későbbiekben sem igazán romlik.
Szereplőinkkel sincsenek túl nagy problémák, a gonosz testvér jól alakít, hősein pedig a székhez kötözve vitatkoznak és mintha megszűnnének barátoknak lenni, szóval egy kis feszültség is tapintható.
Izgalmas jeleneteknek sem vagyunk híján, illetve a már említett picit bugyuta fordulatnak szánt rész a film utolsó harmadában valóban nem jó, viszont meg kell említeni, hogy a szereplők közül olyanok is megmaradnak, akikről az ember azt gondolhatná, hogy biztos meghalnak, na és ugyanez fordítva is igaz.
A rendezést Robert Heath vezényelte, míg a forgatókönyvet Matthew McGuchan jegyzi, akinek 2003-ban már volt egy horror szkriptje, a LD 50 Lethal Dose.
A szereplők között pedig Liam Boyle, Jack Gordon (Halálos kitérő 3., Panic Button), Florence Hall, Jennie Jacques (Demons Never Die, Cherry Tree Lane) és David Oakes tűnik fel.
Ami az összegzést illeti én kellemesen csalódtam a filmben, bevallom őszintén sokkal gyengébb produkcióra számítottam, de jó volt. Bár tény, hogy szeretem is az efféle típusú horrorfilmeket, hiába tizenkettő egy tucat az ilyen. Így hát egy szép 7-es jár is a Truth or Dare-nek.
Címkék: 2011 7/10 angol film ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gabbe 2012.07.09. 21:32:38
Csabi87 · http://talesfromtheblog.blog.hu 2012.07.10. 10:32:29
