Az előzetes infók és a trailer alapján meglehetősen bizakodva álltam a Some Guy Who Kills People című filmhez, ugyanis ott egy meglehetősen vicces horrorvígjátéknak próbálták beállítani a produkciót, amiben igazából nincs is hiba, hiszen tényleg vicces és tényleg horror, viszont a gond az, hogy érzésem szerint egy kicsit rosszul találták el az arányokat.

De mielőtt ezt picit kifejteném nézzük a történetet:

Adott egy középkorú srác Ken Boyd, akinek az élete nem éppen a legjobb. A helyi jégkrémesnél dolgozik, az anyjával él és meglehetősen búvalbaszott szegény. Ennek persze valószínűleg ahhoz is köze van, hogy fiatalabb korában nem sikerült bekerülnie a kosárcsapatba sem, mindösszesen csak kabalaállat lett belőle, aminek következtében persze a játékosok is Kenre fenték a fogukat, a dolog pedig odáig fajult, hogy egy alkalommal egy székhez kötözték főhősünket és összeköpködték, megverték, megalázták és hasonló csúnyaságokat műveltek vele, amely mély nyomott hagyott Ken lelkében. Azt hiszem könnyen kijelenthetjük, hogy hősünk nem az a szerencsés fajta, viszont amihez ért az a képregény rajzolás, valamint sokszor elképzeli, hogy szívesen végezne azokkal a srácokkal, akik anno a csapat tagjai voltak és megverték őt.

A dolog pedig akkor válik igen érdekessé, amikor az említett volt kosaras srácok hirtelen hullani kezdenek, a helyi seriff pedig eleinte értetlenül áll az események előtt, de egy idő múlva a szálak a mi Boydunk felé vezetik. Ha pedig ez nem volna elég Kennek még a hirtelen előkerülő 11 éves lányával is meg kell birkóznia és szembe kell néznie az apaság problémájával.

Katt a továbbra és folytatom.

Az alapszituációt tehát vázoltam, szerintem egész jól is hangzik, sok rejlik benne, mind horror részről, mind pedig vígjáték részről, tehát a bizakodásunk nem lehet ok nélküli, ámde a számításba mégis csak csúszik egy kis hiba, mivel a Some Guy Who Kills People nem olyan jó, mint amilyen jó lehetne.

Kezdjük ott, hogy a horror, mint olyan viszonylag szerényen képviselteti magát. Persze akad néhány levágott végtag, esetleg fej, vérből sincs hiány, viszont többnyire kevés ilyen jelenettel találkozunk a 100 perces játékidő alatt. 

Sebaj, gondolhatjuk, akkor majd a poénok legalább a helyükön lesznek, de ismét csak el kell szomorodnunk azon, hogy ez sem teljesen helytálló megállapítás, ugyanis akad poén, egy-két hangosan nevetős is, de mégis valahogy kevés van ebből is, főleg ahhoz képest, hogy horror-vígjátékként akarják eladni ezt a filmet. Ezeket a poénokat egyébként többnyire a seriff szállítja, aki picit hajaz a Leslie Nielsen-féle Drebin hadnagyra, mind hajszínét és mind szakértelmét tekintve, így pedig kétség sem fér ahhoz, hogy a produkció legjobb karaktere ő. Rajta kívül viszont vicces szereplőnk nem nagyon akad (talán még Karen Black karaktere), vicces szituációból pedig szintén meg lehetősen kevés van.

Ezzel szemben az apaság kérdésével viszont sokat foglalkoznak, de mindezt - mint már említettem - kevés horrorral és még kevesebb poénnal teszik, sőt talán egy picit drámaian próbálják előadni, sőt mi több néhány sablon is befigyel.

A szereplőkkel többnyire nincs baj, bár érdekes, hogy Ken Boyddal picit nehéz együttérezni. Annyira mélabúsra sikeredett a karakter, hogy már-már picit érdektelen és unalmas, így Kevin Corrigannak (A tégla, Brutal, A rejtély) sincs sok dolga, picit többet is vártam tőle. Barry Bostwick (Koponyák 3.) a seriff szerepében viszont annál jobb, csak úgy, mint a már említett Karen Black (Az 1000 halott háza, Dr. Rage), aki a főszereplő édesanyját alakítja.
Valamint mindenképpen szeretném még megemlíteni Ariel Gade (Fekete víz, Alien vs. Predator 2.) nevét, aki Boyd lányát játssza, tök ügyes a kis csaj, bár már a Rejtélyek városában sem volt béna, szemben sok más kurvára idegesítő gyermekszínész társával ellentétben.

A rendezést Jack Perez javára írhatjuk (Vad vágyak 2., 666: A gyermek, Szörnyek szigete, Gyilkos cápa vs. óriáspolip), míg a forgatókönyvet Ryan A. Levin gépelte, akinek ez volt az első és mindez idáig az egyetlen nagyfilmje. 

Ami pedig a pontokat illeti egy 5-ösnél nem tudok jobbat adni. Középszerű film lett ez, amelyben a poénok és a horror aránya nem igazán lett eltalálva, sőt mi több egy pici krimi beütése is lett, de se baj, egynek jó és szórakoztat, de láttam már jobbat jó párszor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.