Dán horrorhétvégénket kezdjük egy 2003-as darabbal, amely mondjuk részben svéd illetőségű is, legalábbis néhány szereplőt és a forgatási helyszínt illetően. A Szentivánéjjel kapcsolatban mondjuk fontos tudni, hogy inkább egy misztikus drámáról van szó, amelyben a horrorelemekkel meglehetősen csínján bántak, mindamellett pedig azt is tudnunk kell, hogy egy lassabb menetű történetről van szó, ami a következőképpen néz ki:

Christian és kis húga Sofie éppen egy buliba tartanak, amit talán picit nem is érthetünk, hiszen Sofie nem tűnik éppen bulis kedvűnek, az ebadta még egy üveg Jagermeistert is összetör néhány sörrel együtt. A jó hangulatú összejövetelen pedig inkább részt sem vesz, behúzódik a fürdőbe, majd pár perccel később öngyilkos lesz - begyógyszerezi magát. Ezután ugrunk az időben, két hónappal később járunk. A szülők és Christian a sírnál zokognak és továbbra sem értik, hogy mi történhetett a csajjal, miért tette, amit tett, viszont a fiú és néhány barátja úgy döntenek, hogy csak megtartják a szokásos svéd túrájukat, hátha Christiannak is segít túllépnie a tragédián.

A helyszínre érve azonban néhány furcsaság történik, csak úgy a semmiből előkerül az elhunyt testvér kulcstartója, illetve az éjszaka közepén az autó is mintha magától beindulna, Christian pedig úgy véli, hogy a húga tért vissza és közölni szeretne valamit.

A tovább után folytatom.

Tehát egy dán szellemes történetről beszélhetünk a Szentivánéj esetében, ami okot adhatna a bizakodásra, de mint említettem egy meglehetősen lassú menetű filmről van szó. Az események komótosan csordogálnak a számukra kiszabott olcsó költségvetésű kis mederben, amely ráadásul még sekély is. Ettől pedig jogosan érezhetjük azt, hogy ez a film bizony egy picit unalmas. Sajnos ezen a szereplők sem segítenek, mert habár különösebb gond nincs velük, nem is feltétlen szimpatikusak, amely jelző a főszereplőnkre is igaz, mivel szegény annyira bamba, hogy többnyire csak szánni lehet. 

A karakterek bemutatása is meglehetősen felszínes, ami még szomorúbb, mert legalább arra fordítottak volna az időt és próbálták volna kevésbé unalmassá tenni a filmet. 

Azért fontos megemlíteni, hogy a vége felé egy picit beindulnak az események, egy lightosabb szellemidézés is történik, sőt a szálak is egybeérnek és a végén egy meglehetősen logikus és jól felépített film képét kapjuk, csak szerintem az oda vezető út elég kopár. 

A rendezést Carsten Myllerup vezényelte, aki hazájában többnyire sorozatrendezéssel tengeti mindennapjait, amelyek közül talán a Den 2. side-ot érdemes megemlíteni, amelyben a horror is képviselteti magát.

A forgatókönyvet Rasmus Heisterberg írta, akinek a nevéhez A tetovált lány eredetije is köthető társíróként, illetve a Cecilie című dán horrort is megemlíthetjük, csak úgy mint a Politikai pókhálót.

A főbb szerepekben pedig Kristian Leth, Laura Christensen (Politikai pókháló, A jelölt), Tuva Novotny (Den osynlige) és Per Oscarsson (A kártyavár összedől) látható.

Akik szeretik a lassabb, de azért semmiképpen sem rossz misztikus filmeket, azoknak még akár tetszhet is a Szentivánéj, én viszont egy picit másra számítottam, na meg a picit eseménydúsabb forgatókönyveket is jobban szeretem. Ebből kifolyólag 4 pontot adnék erre a dán-svéd produkcióra, amely egy egyszer nézős filmnek azért bőven elmegy.

A feliratért pedig Pedronak jár a köszönet.

Előzetest sajnos nem találtam, de ha valaki ügyesebb nálam, akkor kérem hozzászólásban linkeljen egyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.