A Strippers vs Werewolves egy ideig azon filmek közé tartozott, amiket nagyon vártam, aztán megjelent és fórumokon, imdb-n, itt-ott meglehetősen rossz kritikákat lehetett olvasni róla és a pontszámokat is meglehetősen szűken kapott, picit meg is ijedtem attól, hogy Robert Englund ide vagy oda ez a film bizony szar lesz.

Ezzel szemben viszont kellemeset kellett csalódnom. A Strippers vs Werewolves semmiképpen nem egy nagy durranás, sőt ugye zombis körítésben is láthattunk már hasonlót (abban egyébként Englund szintén kapott szerepet, picit többet is, mint itt), viszont egy közepes horrorvígjátéknak azért elmegy.

A történet rém egyszerű. Adott egy éjszakai klub, ahol egy táncos lány éppen privát műsort ad egy középkorú, ijesztő tagnak, aki a tánc és talán a fényviszonyok hatására annyira izgalomba jön, hogy egy kis rángást követően vérfarkassá változik. A táncos lány azonban nem ijed meg túlságosan: egy közepesnél picit durvább sikítás után előkapja ezüstből készült tollát, majd a lény szemébe döfi, így az meg is hal, a baj pedig megtörténik. Farkas urat ugyanis nem sokkal később keresik a pajtásai, majd mivel az nem veszi fel a telefont, lévén, hogy halott, a keresésére indulnak. Ahhoz sem kell sok, hogy kiderítsék haverjuk bizony már az örök vadászmezőkön kergeti a vadat. Ez pedig bosszút kíván. A lányok és farkasok pedig annak rendje és módja szerint összecsapnak. Mint kiderül nem is először.

A tovább után ott a folytatás.

Kezdjük a sort azzal, hogy mik azok az elemek amelyektől a film jónak nevezhető. Robert Englund nevét említhetjük meg elsőként, bár fontos megjegyezni, hogy a készítők picit megtévesztőek vele kapcsolatban. Ugyanis itt-ott azt lehetett levenni, hogy Freddy Krueger legendás megformálója főszereplőként lesz jelen, ehhez képest egy pár perces cameo erejéig ugrik csak be, ami kevés, de mégis csak üde színfolt. Rajta kívül még Alan Ford (Blöff, Az ördögűző: A kezdet, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső) nevét is érdemes lehet megemlíteni, az angol színész ugyanis szintén cameozik a produkcióban és picivel több játékidőt is kapott.

Aztán ott van a humor, ami azért képviselteti magát, leginkább vicces mondatok formájában, ezek többnyire jók is, lehet rajtuk nevetni.

A farkasaink kinézete már picit gyengébb láncszem, de egynek még ez is elmegy, bár a Teen Wolf farkasait maximum csak eggyel előzi meg, de hát az is valami. Illetve említést érdemel az is, hogy egy fajta képregény formát kap az egész produkció, amiről picit nehéz eldönteni, hogy jó vagy rossz-e, igazából nagy baj nincs vele, de amikor minden jelenetnél vagy farkas karmolással, vagy táncosnő alakokkal effekteznek az már picit unalmas. 

Ezeken túl viszont akad egy-két tényező, amelytől ez a film valóban elég rossz lesz. Az még hagyján, hogy Jonathan Glendening úgy gondolta, hogy a Guy Ritchie-féle megoldást elcsenve mutatja be szereplőinket, hiszen sokan éltek már ezzel a megoldással, ez még elmegy.

Viszont az, hogy az "akció" jeleneteknél a legtöbb esetben csak az arcokat látjuk totálban, hogy a véres jelenetek is mintha ki lennének spórolva, no ezek már sokkal zavaróbbak. Ehhez társul még egy retek zenei válogatás is, amit tényleg nem is értek. Az angol popzene jó, és nem csak a megfizethetetlen előadókra és zenekarokra gondolok, hanem a feltörekvő, kezdő zenészek között is akadnak nagyon ügyesek, akik valószínűleg örülnének ha akár egy ilyen szintű filmben is, de hallanák saját dalaikat. Ehhez képest itt számomra ótvar zenék csendülnek fel, amelyekkel kapcsolatban egy dolog, hogy a film hangulatához nem igen illenek, de igazából összességében nincs az a hangulat, amihez passzolnának.

Glendening rendező úr nevét aztán megemlíthetem a néha előkerülő idióta lassítások kapcsán is, amelyekkel továbbra se vagyok kibékülve és kukoricán térdepeltetném azt a rendezőt, aki feleslegesen, hülye módon használja ezt a megoldást. A Strippers vs Werewolves-ban pedig csak erre láthatunk példát.

Jonathan Glendening neve egyébként ismerős lehet, ugyanis a nevéhez fűződik egy szintén vérfarkasos produkció a 13Hrs (Night Wolf), ami viszont egy teljesen korrekt darab volt.
A forgatókönyvet Pat Higgins (Hellbride, KillerKiller) és Phillip Barron (Stalker) írta, míg a főbb szerepekben Barbara Nedeljakova (Children of the Corn: Genesis, Motel 1., 2.), Steven Berkoff (Mechanikus narancs, A tetovált lány), Lysette Anthony (Drakula halott és élvezi, Múmia mese), Martin Compston (Végítélet, Piggy, True North) valamint Billy Murray (Stalker, Dead Cert) látható.

Összességében pedig 5 pontot adnék a filmre, mert a vártnál jobb, a poénok jók, viszont hiányosságok azért sajnos bőven akadnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.