Horror Classics: Sóhajok (1977) - Suspiria
Dario Argento trilógiájának nyitó darabja volt 1977-ben a Sóhajok. A film kiválóan sikerült és igazi klasszikus lett. Még ha a folytatások nem is múlták azt felül.
A filmről készült írásunkat a Horror-Filmek.hu oldalon találod.
Címkék: 1977 gyilkos sorozatgyilkos 10/10 olasz film ajánlók
A bejegyzés trackback címe:
https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr954489005
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZANDRA 2012.09.13. 16:46:29
Argento a giallok után áttért az okkult horrorok világába, ez a film pedig méltán az egyik legkiemelkedőbb ilyen témájú horror a mai napig. A '70-es éveket hívhatnánk úgy is, hogy az olasz horrorfilmek fénykora, aminek Argento az egyik legmeghatározóbb alakja. A történet DeQuincey Suspiria de Profundiis című novellája alapján készült. A rendezés kétségkívül mesteri, Argento igen lelkesen használ olyan megoldásokat, hogy szinte a leglehetetlenebb látószögből mutasson be jeleneteket, a rengeteg közeli jelenet teszi még nyomasztóbbá a filmet, ahogy a csontig hatoló kegyetlenséget elénk tárja már a film elején, a maga brutalitásával. A rendezés mellett valóban a színek dominanciája, a harsány színű képsorok gyors váltakozása teszi igazán feszültté a filmet. Argento ismét a Goblin zenekarral dolgozott együtt ennek a filmnek a zenéjén is, ahogy előtte a Deep Red-nél. Jó megoldásnak bizonyult a döntés, a zene remek aláfestése lett a film hangulatának. A díszletek szerepe még a színészi játékot is felülmúlja. A díszletek, a színes ablaküvegek már rögtön éreztethetik, hogy nem közönséges épületről van szó, hanem természetfeletti tevékenység is állhat az ódon épület falai mögött. A kicsit sem otthonos bentlakásos intézet és a bent élők többségének közönyös viselkedése a főszereplőt teszi még szimpatikusabbá. Nem olyan film, mint a mai tucathorrorok, itt nem a vérnek van a legtöbb szerepe, hanem a film ábrázolásának. Argento stílusa ebben a filmben teljesedik ki igazán, ha a horrorfilmjeit nézzük. Olyan film, amit igazán érdemes megnézni, aki tényleg horrorimádó, valóban a maximális 10 pontot érdemli.