Meg lehet kövezni, de az Underworld filmek sosem tartoztak a kedvenceim közé. Félreértés ne essék, a trilógia jó volt és a negyedik rész is jó, viszont sosem éreztem, hogy be van sózva a seggem ha szóba jött az új rész, vagy az Underworld téma úgy egyáltalán. Persze az kétségtelen, hogy az elmúlt évek egyik legjobb vámpíros-vérfarkasos akció-horror franchise-járól van szó és azt gondolom, hogy ebbe a sorba a negyedik rész is jól illeszkedik.

Tetszett Az ébredés, tényleg a székbe szögez, viszont igazándiból nem a történetével teszi mindezt, hanem a látványvilággal, az akciókkal és a jól megkoreografált jelenetekkel operál. A helyzet pedig az, hogy én ennél nem is igazán várok többet egy Underworld filmtől. A korábbi epizódoktól se vártam és most se tettem. Így elkerülhető a csalódás. 

Magáról a történetről azért pár szót szólnék. A kezdésnél az elmúlt rész után járunk időben, a vámpír főnökök meghaltak, az emberek pedig tudomást szereztek a vérszívók és a Lycanok létezéséről és mivel az ember kibaszott kegyetlen, ezért el is kezdték szépen módszeresen kiirtani a két faj tagjait. A szórásból pedig Selene és kedvese sem maradhat ki, így őket is elkapják, lefagyasztják és ugrunk is előre 12 évet. 

Az eltelt idő után Selenet kiszabadítja egy jótét lélek, akiről egyébként kiderül, hogy a lánya és el is kezdődnek a közös, rendhagyó anya-lánya kalandok.

Azt egyébként gyorsan megállapíthatjuk, hogy Selene nem az az anyatigris típus, de a lány sem az a hétköznapi, anyuci szoknyája mögé bújós, bájos leány.

Hogy mit kapunk, egy nagy adag akciót, pihenni csak néhol állunk meg és ez pont így van rendben. A történet is azért épül és tart valahova, sőt a szokásos csavart is megkapjuk, amitől mondjuk a popcorn nem akad a torkunkon meglepetésünkben, de egynek elmegy. 

Régen láttam már Underworld-öt, de mintha a sorozat egyre inkább Resident Evil irányba menne, itt is meg van az Umbrellát helyettesítő cég, az Antigen, a kicsit sem elveszett, golyókat növesztett főhősnő és a faszán kidolgozott akció jelenetek. De kell az ilyen, hogy néha csak rágjuk a popcornt, szürcsöljük a gyümölcslevet (a kóla kurva ártalmas, ne igyátok meg) és nézzük az akcióorgiát, a sztorin és a baromságokon pedig ne agyaljunk.

Ebből a szempontból pedig jól teljesít az Underworld, viszont itt meg is áll a tudomány.

Ami pedig nem meglepő, hogy egy esetleges 5. részt is előre vetít nekünk a befejezés, ami a bevételi adatokat elnézve szerintem kérdéses, de hát miért ne lehetne folytatni egyszer, valamikor.

A rendezést ezúttal Mans Marlind és Brjön Stein felügyelte, a svéd szakemberek szeretnek együtt dolgozni és a Végső menedék esetében már meg is mutatták, hogy megy ez nekik.

A főbb szerepekben pedig természetesen Kate Beckinsale ezúttal is ott veszített, rajta kívül pedig Stephen Rea (V, mint vérbosszú, Gyilkos álmok), Michael Ealy (Tökéletes bűnözők), Theo James és India Eisley (Headspace) volt látható. Utóbbi egyébként átváltozva hajazott Samanthára A körből.

Végül pedig nézzük a pontokat, amik egészen a 7-es számig felkúsznak, ugyanis habár a történet nem túl trükkös, de a látványvilág azt gondolom bőven kárpótol és mint már írtam én ennél nem is többet várok el egy Underworld filmtől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.