Ismét egy új rovatot köszönthetünk a blogon, amelyben különféle könyvajánlókat, könyvtippeket olvashattok majd. 
Nyilván egy picit lassan bővülő rovatról lesz szó, hiszen itt másfél óra alatt azért nem lehet végezni, de igyekszem ezt a részt is gyakran frissíteni (persze, ha valaki késztetést érezne, hogy könyvekről írjon, akkor azt ugye lehet a talesfromtheblog@gmail.com címre küldeni.)

Még előjáróban annyit, hogy nem vagyok irodalomtörténész és sose voltam jó a "Mit gondolt a költő/író?" típusú baromságokban, egyszerűen csak szeretek horror/thriller/sci-fi témájú könyveket olvasni és mint mindenkinek van róla egy adott véleményem, amivel nyugodtan vitába lehet szállni.

No és akkor a rovat első könyvének Lengyel Dávid és Kuba Richárd Holtak világa - A jóslat című regényét szemeltem ki és azt hiszem ennél nem is igen lehetne jobbat választani kezdésként. Magyar regény, magyar szerzőktől, magyar helyszíneken és magyar zombikkal. 

A tovább után folytatom, könnyen előfordulhat, hogy picit spoileresen.

A könyv legnagyobb erőssége talán tényleg abban rejlik, hogy egy hazai történetet olvashatunk és ezúttal a zombik Kiskőrös, Budapest, Kiskunhalas utcáit lepik el és amennyire tudom ez abszolút egyedülállóvá teszi a könyvet és remek ötlet volt a srácoktól ebbe a környezetbe helyezni a történetet.

A kezdés során egy katonai csapatot követhetünk nyomon, akik egy Kiskőrös melletti laktanyához tartanak, ahonnét vészjelzéseket kaptak, viszont sajnos mire a helyszínre érnek, már csak élőhalottak és rombolás jelzi, hogy bizony tényleg volt vész rendesen, bár öröm az ürömben, hogy néhány túlélő is előkerül, illetve egy napló, amelyet az egyik katona talál meg.

A naplónak kiemelt jelentősége van, ugyanis a katonák (és tulajdonképpen mi, olvasók is) ezt olvasva ismerik meg Kozma András történetet, Andrásét, aki már 2005 óta várja a zombik támadását egy Nostradamus jóslatra alapozva és aki annak rendje és módja szerint fel is készült a holtak eljövetelére.

Emiatt tehát tulajdonképpen a regény cselekménye két idősíkon folyik, egyszer adottak a katonák, akik próbálnak rendet teremteni, rájönni, hogy a túlélők közül ki fertőződött meg, illetve levadásszák a laktanya területén tébláboló zombikat is. Míg a másikon amolyan flashbackként Andris történetét ismerjük meg. Bár nem E/1-ben, hanem E/3-ban elmesélve a történteket. 

Ami kifejezetten jó, hogy Andris karaktere nem az a tipikus amerikai karakter, aki a történet elején egy szerencsétlen hülye, majd a végén megszerzi a jó csajt és félkézzel lever mindenkit. Andris egy hétköznapi srác a történet elején (nyilván azt leszámítva, hogy azért eléggé várta a zombik megjelenését), és hétköznapi srác a történet végén is.

De mielőtt ebbe belemennék ejtenék pár szót a könyveleji történetről, ami egészen akció dús és olyan szempontból jól megírt, hogy én magam előtt láttam az eseményeket és elég filmszerű volt számomra a leírás (ez a filmszerűség egyébként a könyv további részében is jellemző szerintem, és nekem ez részben tetszett is, de ez ugye szubjektív, hiszen így picit talán elsiklunk a szereplők érzései, gondolatai felett és azokat csak párbeszédekből ismerhetjük meg, esetleg a cselekvéseikből, ami miatt talán picit túl tárgyilagosnak érezhetjük a regényt). 

Az is látszik, hogy a srácok jól elmerültek a témában, gondolok itt olyanra, hogy a fegyverek jellemzése és leírása, a katonai dolgok teljesen precízek, legalábbis számomra, laikus számára. Más kérdés, hogy itt-ott talán picit zavaróan részletesek a dolgok, picit szakkönyves jelleget öltenek, de látszik, hogy foglalkoztak a témával, ami szerintem mindenképpen jó pont.

Az akciók a mű további részében is jellemzőek, emiatt pedig nem is igazán unatkozhatunk az olvasás közben és szép, gördülékeny lesz a cselekmény. 

Na de ugye bármennyire is szólnak érvek a könyv mellett voltak dolgok, amelyek kevésbé tetszettek. A karakterek egy picit 2D-sek voltak, engem zavart, hogy nem igazán ismerem meg őket, persze ez egy ilyen regény, de Andrison kívül mindenkit csak felszínesen ismerünk meg. Néhány karakter egyébként ismerős lehet a hasonló kategóriás filmekből, regényekből. A srác, aki főnök lesz, de egy hitvány szaralak; az izmos srác, aki vezeti a csapatot, de hülye; a jó haver; a szomszédlány (bár külön jó, hogy a főhős és szomszédlány nagy szerelmét itt nem ragozták túl, nyilván érzelmek vannak köztük, de semmi Stephenie Meyeres szarság); illetve a vallásos srác; sőt "a tag, aki nem bírja tovább és a zombik közé veti magát" is megtalálható. Persze hozzá is tenném, hogy ez nem feltétlen zavaró.

Meg kell említeni azt is, hogy első könyves szerzőkről van szó, ez néhol érződik, itt-ott picit túl magyarázottnak éreztem dolgokat, és néhány logikai bukfenc is volt (legalábbis számomra tök fura volt, hogy a szülők csak úgy hagyják, hogy a fiuk a zombik elől egymaga, a házban barikádozza el magát és nem vitték magukkal, vagy Andris nem marasztalta a szüleit, ezt a részt nagyon nem tudtam hova tenni).

Összességében viszont jó regényről beszélhetünk, se nem hosszú, se nem rövid, én 3 nap alatt végeztem vele, tehát egész olvasmányos és a már korábban említett dolgok miatt pedig egyedülálló.

Dávidnak és Richárdnak innen is jár a pacsi, hiszen elsőkönyves szerzőként egy jó regényt sikerült tető aláhozniuk, amely témáját tekintve biztosan kuriózum. Tényleg ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki szereti a horrorirodalmat, lendítsük előre a hazai szerzőket is és ne csak a piros pöttyös köteteket és a nyálas vámpírregényeket bújjuk. Hiszen kell a változatosság.

Egyébként van egy jó hírem is, a srácokkal készült egy interjú is, amely hamarosan felkerül a blogra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.