The Walking Dead - Lauren Cohan interjú
A dreadcentral.com készített egy viszonylag rövid kis interjút Lauren Cohannel a The Walking Dead Maggiejével. A hölgynek most néztem jobban utána és pofám leszakad, meg a fejemet egy hétig a földbe dugom, mert csak most tűnt fel, hogy Lauren ott volt a Supernaturalben is, mint Bela Talbot. A nevét nem figyeltem, külsőre meg egész más lett szerintem, de azt se tagadom, hogy vak vagyok. Hát mik vannak!
No de mindenesetre mivel már viszonylag régen volt interjú fordítás, ezért most ennek a kis szösszenetnek a magyar változata következik.
Az eredeti interjút itt találhatjátok. A fordítás folytatása pedig a tovább után lapul.
Neked igaziból picit brit az akcentusod. Nehéz volt megtanulni a délies beszédmódot?
Egy hetet csak azzal töltöttem, hogy megtanuljam a brit „O” és a déli „O” közti különbséget. De végül is könnyen el lehet kapni ennek az egésznek a hangulatát, csak nagyon kell figyelni az egyéni sajátosságokra. Például egy olyan jelenetben, ami igazán drámai könnyen megy a brit akcentus leküzdése, de vannak részek, amikor attól félek, hogy majd úgy beszélek, mint egy londoni.
Te és Andrew Lincoln együtt gyakoroltátok azt, hogy hogyan ne legyetek angolok?
Nem, viszont érdekes, hogy az egyik ruhatervező a stábban dél-afrikai. Ha két percnél többet beszélgetünk vele, akkor egyből el kell tőle búcsúznunk, és odébb kell állnunk, mert máris kezd előjönni a brit akcentusunk.
Neked és Steven Yeunnak sok közös jelenetetek van a képernyőn.
Igen, nagyon jó haverok vagyunk. Persze az egész stáb egy nagy baráti társasága. Együtt lakunk egy átalakított fonodában, ami tök jó, mondjuk egy picit ijesztő is a hely. A múltkor például nyom nélkül eltűnt Steven raviolija.
Maggie és Glenn tulajdonképpen egy kapocs Rick és Hershel emberei között. Esetleg ez a szerep az életedben is jelen volt?
Oh, igen. Amikor gyerek voltam, általában én voltam az, aki bajt csinált, és sokszor a kis húgom volt a közvetítő. De most már többet gondolkozom, nem szeretem a drámákat. Inkább hülyülni szeretek. Maggie pedig olyan, akinek, muszáj eljátszania a közvetítő szerepét. Közben pedig megpróbálja élni a saját életét egy szigorú apával a nyakában.
Az életben is meg kellett birkóznod a szigorú szülőkkel?
Oh, de még mennyire! Mindentől óvtak, de mára megváltoztak. Bár őszintén szólva örülök, hogy ilyenek voltak, mert ez csak a javamra vált, ambiciózus lettem tőle. A szüleimnek mindig elég magasak voltak az elvárásaik, de ugyanakkor támogattak is.
Sikerült már hozzászoknod a The Walking Dead hangulatához, ahhoz, ami ott vesz körül?
Hát néha picit elmegy az ember étvágya. Mikor mondjuk egy hatalmas horda zombival forgatunk, akkor a statiszták egy külön szobában étkeznek, viszont mikor csak néhány zombi veszt részt a forgatáson akkor együtt ebédelünk velük. Ez egy picit undorító. El se hiszed, hogy úgy el lehet csúfítani egy embert!
Emlékszel az első zombi élményedre a forgatáson?
Igen, már az első nap belefutottam egybe. Nézed ezeket az embereket, akik talpig sminkben vannak, és nem érzed magad jól mellettük. Volt mikor egy kövér zombi-statiszta öltönyt viselt a nagy melegben. Na de hát ez a műsor ilyen. Sajnálod is őket, de ugyanakkor félsz is tőlük.
Címkék: interjú sorozat zombi interjúk the walking dead
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
