Dolly Dearest (1992)
A játékbabás horrorfilmek közül azt hiszem a Gyerekjáték a legismertebb és az egyik legjobb, viszont tudni kell, hogy sok hasonló jellegű film készült. Ott van például a Doll Graveyard című eszement film, illetve a blogon fellelhető filmek közül még a The Gingerdead Man sorolható talán ide, legalábbis szerintem befér ebbe a skatulyába.
Az 1992-es Dolly Dearest szintén ebbe a sorba áll be, egy kis vallási fűszerezéssel megspékelve.
A történet Mexikóban játszódik, ahol is egy régészeti feltárás során az egyik professzor életét veszti, a feltárt kriptából pedig egy különös fényjelenség szökik ki, aki a közelben lévő babagyárig libben, oda érve pedig megszállja az ott található játékokat.
A dolog elszenvedője pedig a Wade család lesz, akik nagy pénzt látnak a játékbaba-bizniszben, így pont ők vásárolják fel a babagyárat, legnagyobb hülyeségükre (persze erről ők akkor még nem tudnak) az egyik babát is hazaviszik, mert a kislány igényli. A játékszer pedig szépen lassan átveszi az irányítást a gyerkőc felett és talán mondhatjuk, hogy saját képére formálja. A babákról pedig hamar kiderül, hogy tulajdonképpen a Sátán szállta meg őket.
Igazából semmi ördöngösségre nem kell számítanunk, egy egyszerű B-horrorról van szó, ami talán inkább C, mivel nem túl erős, ám de egynek elmegy.
Folytatásért katt a továbbra.
Érdekes, hogy elvileg R-es besorolású filmről beszélhetünk, ennek ellenére viszont elég lájtos, persze hullanak el emberkék, de egyikük sem kiemelkedően durván (és ha jól rémlik eleve csak három haláleset történik a proféval együtt), vért se sokat látunk és a nyelvezet sem durva. Szóval még kutatom, hol van ebben a durvaság (most nem hímsoviniszta akarok lenni, de talán köze van ahhoz, hogy női rendező és forgatókönyvíró hozta össze a Dolly Dearest-et, ami talán még a filmben szereplő anya-lánya vonalban is megmutatkozik, persze baj ezzel egyáltalán nincs).
A vallási színezet egyébként nem rontott a filmen, néhol egy picit mondjuk Ördögűzősnek éreztem, csak nyilván itt megszállt játékbabával.
I want my dolly!
A baba egyébként egész jó volt, a mozgása nem is volt gagyi, meg béna, mint mondjuk a már említett Doll Graveyard-ba, bár többet is akciózhatott volna a fejforgatáson és a háttérben elrohanáson kívül.
De hogy, azért bődületesen zavaró tényezőt is említsek, szóban hoznám a kis srácot, aki egy idegesítő pöcs és rendkívül jól képes rontani az amúgy sem erős filmen. Nem tudom kinek a kije, de a haját tépi tőle az ember.
A rendezéssel és a forgatókönyvvel kapcsolatban már említettem, hogy egy hölgy érdeme, nevesíteném is őt: Maria Lease-nek hívják, aki rendezőként csak két filmet jegyez, de olyan filmeknél is közreműködött, mint A fűnyíró ember 2. része (na, nem mintha az olyan nagy szám lenne).
A szereplők közül pedig Denise Crosby (Kedvencek temetője), Sam Bottoms (Apokalipszis most) és Rip Torn (Halállista, Men in Black) nevét említeném meg.
Igazából nem volt olyan rossz ez a film, nyilván semmi kiemelkedő, de nem volt túlontúl borzasztó és egy picit több akcióval vagy horrorosabb köntösbe burkolva még egész jó is lehetett volna. Így viszont csak 4/10.
Címkék: 1992 amerikai film 4/10 ajánlók gyilkos babaA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jig 2012.03.01. 15:50:42
