Végre, végre, végre. Nagyjából ezt éreztem mikor hosszú idő után újra neki ülhettem a The Walking Dead-nek, viszont a szám nem maradt tátva, bár tény, hogy néha kinyitottam egy-egy ásításra. A visszatérés nem úgy sikerült, ahogy azt álmaimban vártam, de tény, hogy picit bele kell rázódni a sorozatba vagy éppen vissza, hiszen sok idő telt el a legutóbbi rész óta.

Azért a jó hírem, hogy nem volt ez annyira szörnyű, na de nézzük spoileresen.

Az előző rész azt hiszem nagyon jól ért végett és egy igazán WTF pillanatban teljesedett be, amivel egyértelműen felkeltette a kedves néző figyelmét a további részek iránt. Ezt egyébként jól mutatják a nézettségi adatok is, ugyanis a kábeles csúcsot ért el dráma kategóriában a sorozat. Gratula, taps, meg konfetti eső.

A folytatást aztán pont onnét kapjuk, ahol legutóbb abba maradt és ugye az első pár percünk még mondhatni érdekes is, kiderül pár infó, hogy Hershelék még sem feltétlen tudtak Sophiáról, hiszen Otis felelőssége volt a zombipajta tagjainak beszerzése őt meg ugye Shane barátunk csúnyán elintézte, benne mondjuk egy picit azt hiszem furdalt is a lelkiismeret most.

Ezek után azonban azt hiszem egy többnyire unalmas 25-30 perc következett. Temetés, hulla elégetés, Hershel eltűnik, Hershelt megtalálják, nagy, mélyen szántó párbeszédek meg ilyesmik. Inkább a karakterekről szólt az egész. Amivel nyilván továbbra se igazán lehet bajunk, hiszen ez szerves része a sorozatnak, de ezt valahogy mégis többnyire untam, mint szerettem.

Viszont a vége rendben volt, sőt mi több, elég badassra és faszára sikerült. Gondolok itt a kocsmai jelenetre, illetve a két új karakter feltűnésére. Tulajdonképpen picit sajnálom, hogy csúfos és gyors véget értek, mivel végre vicces karaktereink is voltak, legalábbis a vékonyabb srác dumában mindenképpen hozott egy-két poént, ez meg azt hiszem egy ilyen jellegű sorozatba is kell. Nem is igazán jut eszembe most hirtelen hasonló karakter. Persze majd kijavítotok ha tévedek. 

Na de az új arcok, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek egy zseniális jelenet keretein belül. Micsoda pisztoly párbaj, ami pedig külön jó, hogy Ricknek végre mintha leszálltak volna a golyói. Nyilván tökös fiú ő, hiszen zombikat öl, meg egyebek, de néha bizony nyámnyilának érzem, persze azért lehet ez, mert többnyire kerüli a feszültséget, jó vezető akar lenni, de most végre badass is volt. Puff-puff-puff-puff. Voltak rossz fiúk, nincsenek rossz fiúk. Jackie Chan meg csak nézett (egyszerűen nem tudom megjegyezni a srác nevét).

Abban persze biztosak lehetünk, hogy a gonosz banda további tagjai még előkerülnek és nem lesznek túl boldogok. 

Ja igen, Rick drága, önfejű és kívülről barna, belülről szőke (vagy sötét) asszonykájáról is tegyünk említést, aki egy hozzá hasonlóan buta jelenet során felborult az autóval és jaj vajon mi lesz vele. Pfff. Kellett ez nekünk? 

Na és ha már szóba került Lori, akkor a Dalelel folytatott rövid párbeszédről is ejthetünk szót, amikor is Dale elárulta, hogy szerinte Otist Shane ölte meg. Na persze Lori csak a fejét rázta, emiatt pedig mégis csak megérdemelte, hogy fejre álljon autóstól. 

A néger srác karakterével viszont még mindig nem tudok mit kezdeni, nyilván egy részben nem vártam nagy ugrást, de továbbra is csak lézeng, néha benyög valamit, segít cipelni a járkálókat és rugdossa őket ha kell, de nagyjából ennyi. Na de hátha az elkövetkező részekben vagy foglalkoznak vele is vagy eltüntetik szépen, mert emiatt nekem eléggé kilóg, bár lehet ő a kötelező fekete srác.

No hát ez a rész olyan volt, amilyen a vége mindenképpen felhúzta, de ebbe azért még bele kell rázódni.

Ja igen, érdemes a két Rickes, pisztolyos képet összevetni egymással.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.