A Fading of the Cries egyike azon filmnek, amelyekkel már elég régóta szemezgetek, viszont eddig nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, most viszont úgy döntöttem egye fene essünk túl rajta, hátha nem lesz olyan rossz. És nem is volt olyan rossz. Nyilván nem egy kiemelkedő alkotás, de a rosszabbak között a jobbakhoz tartozik. Ha ez így nem túl zavaros.

A film a horroron belül a fantasy-vel bolondított filmek sorát gyarapítja, amelyek igazából nem feltétlen a kedvenceim és évente ha kettőt látok belőlük, akkor nekem pont elég. Egyet pedig ki is pipálhatok.

A történet igazából több szálon is fut, az egyik a jelenben játszódik, a másik pedig amolyan flashback, egy mesélővel, aki érdekes módon a jelenben nem igazán bukkan fel. Ezeknek a részeknek köszönhetően egyébként ide-oda ugrálunk az időben, ami szerencsére azért nem is igazán zavaró és nyilván a két szál szorosan kapcsolódik egymáshoz.

A továbbra kattintva folytatom.

Egyrészt láthatjuk Sarah-t, aki egy szép este a barátnőjével lóg és iszik, amikor is fura emberi alakok ütnek rajtuk, a barátnét meg is ölik, viszont mielőtt Sarah-val végeznének egy vállig érő hajú mitugrász megmenteni tinihősünket. Ők ezután egyébként javarészt menekülnek a fura emberi alakok, illetve a többi felbukkanó gonosztevő elől.

A másik szálon pedig Sarah nagybátyjának történetét láthatjuk, hallhatjuk, aki író (bár erről csak említést tesz, sose ír, még egy levelet se) és elvesztette a családját, szóval többnyire bánatos, ám az új házában egyszer csak egy érdekes naplóra bukkan, amelyben különféle varázslatokra lel és beleveti magát a mágiába és szépen lassan a fekete mágiába is, hogy bosszút állhasson a családja gyilkosán, akik egyébként egy autóbalesetben hunytak el, egy részeg sofőr miatt, aki végül megúszta az egészet.

Útközben még kapunk egy fontos szereplőt, egy gonosz mágust, ő mozgatja a szálakat és üldözteti Saraht, egy nyaklánc miatt, amit ha megszerezne teljes lehetne a hatalma.

Valahogy így néz ki a történet és gondolom ez elég fantasy-s, bár tényleg nem vagyok otthon ezekben a dolgokban, de maga az ötlet nekem tetszik.

A kivitelezéssel persze már adódnak gondok. Nyilván első sorban ez ott kezdődik, hogy CGI-vel dolgoztak a készítők, nagy részt elég bénán sikerült ez az egész, ami még a szemet és a szép érzéket is bántja. Bár a szem nélküli halottak jók, csak hát ez baromi kevés a boldogsághoz.

A szereplőkkel szintén akadnak gondok. A megmentő, Jacob, egy idióta, nem is értem, hogy lehet főhősként egy ilyen hülye gyereket castingolni, egyszerűen irritáló személyiség és hát színészi képességgel sem igazán henceghet. 
A tinilány szereplőnkre szintén igaz ez az állítás, bár ő még talán a jobbik eset.

Két talán ismertebb nevet is kapunk, az egyik Thomas Ian Nicholas, őt az Amerikai Pitékből (mármint ugye az "eredetiből", nem azokból a szar utánzatokból) ismerhetünk. Jó. Ő a Pitében se volt valami maradandó karakter, hát itt sem az, hozza, amit kell, oszt cső.

Főgonoszunk pedig Brad Dourif, aki Chucky hangjaként lehet ismerős, de hangként a Gingerclown-ban is ott lesz, illetve a blogon szereplő filmek közül a Chain Letter-ben láthattuk. Huh, Chucky hangként Dourif kiváló volt, amikor viszont látni is látjuk, hát na... én nem vagyok elragadtatva tőle. Persze talán foghatjuk ezt a forgatókönyvre is, de ezúttal, mint gonosz, nem volt túl szimpatikus.

A képi világ, köszönhetően talán részben a CGI-nek is, azért néha-néha tényleg fantasy-snak látszik és nem is feltétlen néz annyira szörnyen.

A rendezés és a forgatókönyv pedig egy bizonyos Brian A. Metcalf nevéhez köthető, akinek ez volt az első nagy filmje és egyébként idáig az egyetlen is. A produkció vizuális effektjeiért is ő volt a felelős.

Mit is mondhatnék, a Fading of the Cries szerintem nem olyan borzasztó film, nyilván soha többet nem fogom újra megnézni, és amikor most néztem sem rágtam tövig a körmöm, de nem untam el magam, ami mindenképpen jó jel és élveztem az olykor igencsak butácska, de azért szerethető történetet. Ami pedig tényleg a film mellett szól, hogy elég dinamikus és eseménydús. Ez most 4 pontot ér, de az erősebbik fajtából.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.