Néha megesik, hogy igazán elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, nem feltétlen túl gyakran, de hát, ami jó az jó. Na és, hogy miért is kezdem így az ajánlót, mert ezúttal szinte biztos, hogy elfogult leszek, ugyanis A cápa egy zseniális film, imádom és gyerekkorom egyik nagy kedvence, ami szerintem ma sem vesztett semmit az értékéből, sőt elnézve az új keletű cápás produkciókat - pölö lásd: A cápák éjszakája, jó mondjuk nem volt rossz ez sem, na de hol van A cápához képest? Fasorba se. - hát enyhén veri őket.

Steven Spielberg 1975-ös filmjének forgatókönyvét a Párbaj szkriptjéhez hasonlóan szintén egy amúgy hivatásos író Peter Benchley írta, saját könyvét A fehér cápát adoptálta. Bizony a könyv magyarul is megjelent. Igaz Benchley-nek az írásba Carl Gottlieb (A cápa 2.) is besegített, valamint itt-ott Spielberg is belenyúlt, például a befejezésnél.

Történetünk Amity szigetén játszódik, egy csendes, békés kis szigeten, amelynek fő bevételi forrása a nyári szezonban érkező turista áradat dajdajozásából származik. A béke és a csend motiválja főhősünket Martin Brody-t, amikor a rendőr családjával New Yorkból költözik a kis szigetre és lesz a városka új rendőrfőnöke. Nincsenek gyilkosságok és New Yorkhoz képest egy meghitt, kedves hely, pont amilyenre a Brody családnak szüksége van.

Mi viszont már a film kezdetén megtudjuk, hogy Amity korántsem olyan békés, mint amilyennek látszik. Habár tény, hogy gyilkos szándékú emberektől tényleg nem hemzseg a sziget, viszont a természet egy gyilkos fehér cápa képében köszön be, amit először a fürdőző jó csaj bán meg.

A város vezetősége eleinte megpróbálja eltusolni az ügyet, másnak beállítani, mint ami, viszont az újabb cápatámadás után elszabadulnak az indulatok.

Azt gondolom, hogy Spielberg és csapata egy fantasztikus filmet varázsol a szemünk elé, remek, jól megírt karakterrel és hasonlóan dicsérendő fényképezéssel. A 2 órás játékidő ellenére pedig nem beszélhetünk arról, hogy a film hosszú, esetleg unalmas lenne. Igaz, hogy cápa támadásokból nem feltétlen kapunk sokat, de ezért az utolsó 20-30 perc bőven kárpótol. Illetve addig is remekül adagolják a feszültséget és az érdekességeket, amelyek, mind a már említett hibátlan 20-30 perces végjátékot vezetik fel.

Nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett sem, ami szintén eltalált és hát azt hiszem az egyik legismertebb dallam is A cápában hallható. 

A speciális effektek, a cápa teljesen jó, komolyan, pár effektes megnézhetné a filmet és példát vehetne. Persze nyilván meg volt az ára ennek is, de hát legalább nem a minőség rovására ment az egész.

Három főszereplőnk, mind jól megírt karakter, jó színészek megszemélyesítésében. Martin Brody-ról már volt szó, őt Roy Scheider (A cápa 2., Drakula 2.) alakítja.
Az óceánkutató, cápaszakértő Hooper szerepében Richard Dreyfuss (Piranha 3D) látható, valamint még Quint nevét kell megemlítenék, a cápa vadászét, akinek különös története van arról, hogy miért is vadászik erre az állatra (remek monológ keretein belül tudjuk meg), őt Robert Shaw (A nagy balhé) formálja meg.

A filmet csak ajánlani lehet és habár picit közhelyes, de valóban minden horror/thriller rajongó számára kötelező darab. Sőt kifejezetten a többször nézős filmek közé is sorolhatjuk, ami, mint már említettem tényleg ma is abszolút megállja a helyét.

10 pontot nagyon ritkán adok filmre (a blogon azt hiszem ez lesz az első), mert azt gondolom kevés olyan film van, ami megéri ezt és tökéletes. Számomra A cápa egy ilyen film, ha picit elvakultan is, de ugye, ami jó, az jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.