Imádom az angol horrorfilmeket. Ezt párszor már hangsúlyoztam is a blogon. Nyilván első sorban az újabb angol filmekre gondolok, de a régebbiek között is rengeteg a gyöngyszem, viszont tény, hogy akkoriban, az amerikai horrorok közül is sok remek film került ki. Manapság viszont szerintem az angolok egyértelműen jobbak, még ha nem is beszélhetünk olyan mértékű tömeggyártásról, mint mondjuk az Államokban. 

Viszont meg kell jegyezni azt is, hogy bármennyire is igaznak érzem a fentieket, bizony az angol filmek között is akad egy-két rossz, például tavalyról a Panic Button, illetve egy-két kifejezetten rossz, mint mondjuk a Kill List.

A történet egy bácsiról szól, akiről eleinte csak annyit tudunk, hogy paraszt a feleségével, de azért szereti és 8 hónapja nincs munkája, amit viszont a felesége nem tolerál. Ám de egy baráti összejövetel alkalmával karakterünk haverja szóba hozza, hogy lenne egy újabb meló, végig kelleni menni egy listán. Csak hamar világossá is válik számunkra, hogy hősünk egy bérgyilkos, aki valami kijevi balhé óta nem igazán túl acélos, de a pénz miatt most muszáj visszatérnie és végeznie a dolgát.

Ez eddig nem is lenne rossz, viszont egy hatalmas bajom mégis csak volt az egésszel, ami igencsak rányomta a bélyegét a Kill List-re. Ez egy szar. 

Oké, nyilván picit túlzok, mivel a rendezőnek biztos volt egy koncepciója, amit sikerült véghez vinnie, meg azért a kritikák nagy része viszonylag pozitív hangvételű (nézzétek csak posztert, tele van hangzatos szavakkal), ám de makacs módon továbbra is kitartok az előbbi szónál. Szar. 
Viszont, azért picit kifejteném ezt. Lapos, unalmas karakterek, akiket egy percre nem lehet megkedvelni, az alól mondjuk MyAnna Burning karaktere valamelyest kivétel, de ő is csak azért, mert szép, de őt viszonylag keveset látjuk.

A film tulajdonképpen nem is horror, legalábbis én inkább egy igazán lassú menetű, unalmasabb thrillernek nevezném, egy-két véres jelenet ugyan akad (egyesek szerint igazi gore-ról van szó, hát nem tudom ők mit néztek), de én inkább thrilleresebbnek éreztem. 

A fényképezés sem túl kiemelkedő. Illetve mikor a papért mennek az egyik jelenetbe, ilyen ótvar zene szól és közben meg csinálják, amit tenni kell. Ez valószínűleg baromi szép és művészi, de amúgy meg nem jó. Igaz ez arra a technikai megoldásra is, mikor a kép még az előző jelenetnél jár, de a hang és a párbeszéd már a következőből való. Ezt többször is megfigyelhetjük. Engem zavart és a művészi mivoltát illetve az indokoltságát sem éreztem.

Azért persze egy-két izgalmas jelenet akad, bár ezek többnyire a gyilkosságokra szűkíthetők le, viszont ott sem értettem meg sok mindent. Nyilván mivel művészfilmről beszélhetünk ezért nem is csodálkozhatok ezen. Gondolok itt arra, hogy főhősünknek többen is megköszönik, hogy megöli őket. Számomra sosem derült ki, hogy miért, így maradt a "mer' csak", de ez meg hiányérzetet keltett bennem.

A végén kapunk egy kicsit izgalmas részt, legalábbis az addigiakhoz képest mindenképpen felpörögnek az események - más kérdés, hogy azt se értettem, hogy az, hogy jött? Csak úgy? - viszont ezek egy része a tök sötétben játszódik, aminek sose örülök. Persze, hogy rejtélyes, meg szép lesz tőle minden, csak éppen zavaró, hogy semmit nem látni rendesen.

Picit egyébként nekem az In Bruges (Erőszakik) is eszembe jutott a filmet nézve, mikor néha kínosan viccelődni próbált a két gyilkos karaktere. Hát többnyire nem jött össze és néha inkább tűntek meleg párnak, mint két tökös gyilkológépnek.

A filmet Ben Wheatley rendezte, akitől Az ideál című sorozat részeit is láthattuk. A forgatókönyvet pedig Wheatley és Amy Jump jegyzi.

A szereplők közül MyAnna Buring nevét már említettem, őt a A barlang filmekben és a Devil's Playgroundba láthattuk, rajta kívül pedig Neil Maskell (Paintball, Elemi ösztön 2.), Michael Smiley (Parfüm) és Emma Fryer nevét említhetjük meg. 

Na és hogy ezek után részemről hány pontot ér ez a művészthriller? Kereken kettőt, mivel többször felmerült bennem, hogy kikapcsolom a DVD lejátszót. Úgy látszik én valahogy nem tudom értékelni az idei év egyik legjobb brit thrillerét. Basszus, milyen lehet a legrosszabb?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.