Elérkeztünk a Neil Jordan hétvége utolsó filmjéhez, a választás pedig a Gyilkos álmok című filmre esett. 11 év telt el a Pajzán kísértetek óta, még több a Farkasok társaságához képest. Ám ezentúl van még egy érdekesség a három filmmel kapcsolatban. A legkorábbi film angol készítésű volt, a kísértetes alkotás már angol és amerikai koprodukció, míg mostani alanyunk teljes egészében amerikai film (jó nyilván, a rendezőt leszámítva). Ez pedig véleményem szerint meg is látszik rajta. 

A Farkasok társaságánál megfigyelt álomképek a Gyilkos álmokban is megtalálhatóak (naná, ez a címe is...), csak úgy, mint a szürrealitás, viszont míg ez utóbbi az 1984-es filmnél remekül működött, addig a Gyilkos álmokban rém idegesítő.

A történet középpontjában egy hülye picsa áll, aki már a történetünk elején őrült, ugyanis fura álmokat lát, amelyekben gyermeket ölnek meg, majd pedig hogy, hogy nem főhősnőnk kislánya is odaveszik, a megálmodott sorozatgyilkos kezei által (bár erre a büdös életben nem kapunk bizonyítékot, de valószínűleg így van). Claire ezek után pedig végkép elveszti a józan eszét és mind egyre jobban belesüllyed a szürreális álom világba. Mi pedig azt érezhetjük, hogy a gyilkos Claire fejében, Claier pedig a gyilkos fejébe lát. 

Huh, hát komolyan, picit nehéz bármi jót is írni, mert nem igazán tetszett a film, egy-két momentumtól eltekintve, de előbb essünk túl a feketelevesen.

Claire. Elvileg ő a jó, ő a főszereplőnk, de egy idióta, egy másodpercig nem tudtam vele együtt érezni, rég találkoztam ennyire idegesítő főszereplővel, persze a színésznőt lehet megilleti a dicséret, ha a cél ez volt.
A gyilkosunk szintén ellenszenves, ami persze nem baj, hisz mégis csak ő a rossz, viszont a baromi idegesítő karakterek sorát ő is tovább gyarapítja. Robert Downey Jr. (mer', hogy ő a gyilkos), azért nem olyan rossz, őt mint színész bírom és itt is hozza a karaktert, csak az legalább annyira idétlen, mint a Fekete karácsony gonosza. 
Rajta kívül még van egy dilidokink, aki mondjuk keveset szerepel, de ő se túl rokonszenves, bár valószínűleg ez csak a bárgyú feje miatt van.

Egyedüli jó arcként a férj karakterét könyvelhetjük el (jó azért tőle sem kell hasra esni, csak a többihez képest jó pofa), vele mondjuk együtt éreztem, már csak amiatt is, hogy elvett egy dilinyóst.

Persze egy-két jó jelenet szerencsére van, illetve pár vicces mondat is, bár ezeket szinte egy kézen meg lehet számolni. 

Jordan ezúttal is pakolt szimbólumokat a filmbe és elképzelhető, hogy csak én voltam túl józan, ezért nem jött be az egész maszlag, mert hogy annak éreztem.

A produkció egyébként Bari Wood Doll's Eyes című regénye alapján készült, ami ha jól tudom magyarul nem jelent meg, pedig mindenképpen kíváncsi lennék, hogy a könyv is ilyen szörnyű-e. Kiindulva a King adoptációkból: nem feltétlen.
A forgatókönyvet egyébként Neil Jordan illetve Bruce Robinson írta.

A szereplők közül Claire karakterét mindenképpen meg kell említeni, őt Annette Bening alakítja, akit a Feketelistán című filmben is láthattunk. Rajta kívül még a már említett Robert Downey Jr., Aidan Quinn (Ismeretlen férfi) és Paul Guilfoyle (Session 9) nevét érdemes szóba hozni.

No és, hogy mennyi pontot ér szerintem ez a lassú menetű drámai thriller (nagyon picit nevezném csak horrornak), sajnos 3-at. Ez most nem tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.