Az 1978-as Piranha után Az üvöltés volt Joe Dante soron következő horrorfilmje, ami azóta egyébként eléggé klasszikusnak számít és egy rahedli folytatást is megért, egészen konkrétan további 7 részt, az idei The Howling: The Reborn-t is beleszámítva. Tehát talán kijelenthetjük, hogy farkasemberes horrorfilmek témakörben egy kötelező darabbal állunk szemben. Ehhez képest számomra eddig teljesen kimaradt ez a film és a további részei is, bár az igazsághoz tartozik, hogy a farkasemberes történetek egyébként sem tartoznak a szívügyeim közé. Ám de viszont most megérett a dolog megtekintésre és végül is az elejét leszámítva nem is volt annyira szörnyű.

A történet középpontjában egy riporter/híradós néni áll, aki már a film elején akcióba keveredik, ugyanis éppen egy sorozatgyilkossal készül találkozni, bombaexklúzívság reményében. Nekik egyébként piciny háttérsztorijuk is van, ugyanis az Eddie hívónévre hallgató gyilkos úr régóta zaklatja Karen hívónévre hallgató szőkeségünket. A buliban persze a TV is benne van, illetve a rendőrség két hőse is, akik érthetetlen módon szó nélkül agyonlövik gonoszunkat, ami már csak azért is nem túl etikus, mivel nem is győződnek meg róla, hogy valóban ő van-e a paraván mögött.

Ezek után Karenünk egy picit bekattan és egy kedves doktorbácsi tanácsára felutazik északra egy kis közösségbe, a gyógyulás reményében. Történetünk azonban más irányt vesz, ugyanis a közösség egyes lakói furák, majd egy farkastámadás után főhősnőnk bajszos férje is beáll a sorba. A többit pedig kitalálhatjuk.

Az első félóra leszámítva a sorozatgyilkos halálát nem nevezhető túl izgalmasnak, én konkrétan unatkoztam rajta. Ezután az események szintén nem pörögnek túlságosan fel, kapunk egy bugyuta szexjelenetet is, amelynek szereplői a gonosz farkasemberasszony, meg a bajszos férj, akinek a bajszánál már csak színészi játéka volt rosszabb, de Isten nyugosztalja szegény Christopher Stone-t, viszont itt sajnos nem volt túl meggyőző.

A végére azért szerencsére beindulnak az események, sőt a film kifejezetten jó lesz, láthatunk egy farkasemberré alakulást is, ami mondjuk röhejesen lassú és néha groteszkül vicces, de a maga nemében azért remek és néhány mostani filmes is példát vehetne róla. Persze tényleg mókás, hogy Karen főhősnőnk ezt végignézi szótlanul, majd az átalakulás végén támad a gonoszra, aki mindeközben csak áll, mint a tudjátok mi. Logikailag ezt picit indokolatlannak éreztem.

Persze azért Az üvöltés egyáltalán nem rossz, és ha elejét kibírjuk, akkor egy pofás farkasos emberes filmet láthatunk, amely azért véleményem szerint a Piranha mögött marad (bár mégis több folytatást kapott, mint a vadhalak).

A forgatókönyvet Gary Brandner regénye alapján John Sayles (Piranha) és Terence H. Winkless (Nightmare City 2035) írta.

A főbb szerepekben pedig Dee Wallace (Cujo, Rémecskék), Patrick Macnee (Halálvágta, Bosszúállók), Dennis Dugan, Christopher Stone (Cujo) és Belinda Balaski (Szörnyecskék, Piranha) tűnik fel.

A pontokat illetően pedig 6-osra ítélném Az üvöltés első részét, a többit meg mielőbb pótlom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.