Előjáróban a blog.hu-t csókoltatnám, mivel valami gikszer miatt elveszett ez a poszt, pedig már kész volt, szép volt, jó volt, de most akkor még egyszer belevágok.

6 évet kellett várni a Szörnyecskék második részére és habár tényleges emlékeim nincsenek, de azt gondolom nagy várakozás övezhette a második részt, hiszen az első egészen nagyot durrant, szép bevételt produkált és leginkább az utóbbi miatt sejthető volt, hogy a kis szörnypofák visszatérnek.

Vissza is tértek, Gizmóval, Billyvel és egy-két megszokott arccal, a megszokott poénok egy részével, na meg a gonoszkodó kis lényekkel. 50 millió dollár pénzből, ami mindenképpen szép kis összegnek nevezhető, főleg az első 11 milliójához képest - még akkor is ha beleszámoljuk az inflációt. A nyomást szerintem a készítők a vállukon érezhették, ezért igyekeztek új dolgokat bevetni és überelni a korábbiakat, viszont a vége csúfos bukás lett (a film, az 50 milliót sem hozta vissza teljes egészében). Ha pedig megnézzük a produkciót, akkor azt hiszem nem is igazán csodálkozunk ezen.

Gonosz kis szörnyeink ezúttal egy szupermodern felhőkarcolóban teszik a rosszat, miután a kis Gizmót, az épület génlaborjába viszik, ám onnan kiszökteti a szintén az épületben lévő Billy, akinek a barátnője is ott dolgozik, tehát elsőre picit belterjesnek tűnhet az egész. 

Viszont Gizmó szöktetése és egy-két csavar után, az édes kis szőrmók csak elcsámborog, víz éri, lefial, a "kölykök" pedig éjfél után lakmároznak, meg is van a baj. Nem beszélve arra, hogy az eredetileg 6-7 gonosztevőt a felhőkarcoló tűzvédelmi berendezése (égi locsoló - én így hívom), megszenteli egy picit, aminek következtében a magas épületet ellepik az alacsony kis lények. 

És akkor biztonsági mentek. 
Meg történt.

Szóval nagyjából így néz ki a történet, a kis szörnyek terve persze az, hogy éjszaka majd New York utcáira lépjenek és bontsák a rendet, míg Billy, Gizmó és barátaik igyekeznek ezt megakadályozni.

A film egyik nagy erőssége, a karakterek, a forgatókönyvíró váltás ellenére is megmaradtak, persze egy-két karakter még Colombus által adott volt, de az újabbak, a génlabor vezetője, a klón bácsik és a bugyuta felhőkarcoló tulajdonos egészen jók voltak. 

Viszont jöjjön a feketeleves. Mint említettem, a készítők több, mint valószínű, hogy überelni szerették volna az első részt, ami persze logikus lépésnek tűnik a részükről, viszont az az érzésem, hogy nem jó szögből közelítették meg ezt az egészet. 
Az újítást ugyanis többek között abban látták, hogy egy fajta képességekkel ruházzák fel a szörnyek egy részét, amikre azok a génlaborban tesznek szert. Ennek következtében kapunk például repülő gremlint (ami a film egyik legrosszabb karaktere, már csak mert bizonyos kameraállásokból rém bután néz ki az egész), beszélő, intelligens szörnyet (ő is elég idegesítő és fura és béna), valamint egy pókszörnyecskét is, aki talán a legjobbnak nevezhető ebből a hármasból. 

Aztán a poénok is kicsit eltúlzottak lettek, leginkább abba belegondolva, hogy az első részben eltaláltak egy egész jó arányt, itt viszont a ló túloldalára estek és sok vicces, mókás jelenetet próbáltak belegyömöszölni a filmbe, ami nem is lett volna baj, elvégre a poénok a film szerves részei voltak korábban is, itt viszont erőltetnek éreztem őket. Legalábbis nagy részüket. Például a New York, New York éneklés pocsék volt, még akkor is, ha helyileg ott játszódott a sztori és így indokolt lett volna. Bár szerencse, hogy a jelenet rövid volt.

Egy-két logikai baki is akadt (pölö mikor egyből a szellőzőben keresik Gizmót, de honnan tudják, hogy ott van, elvileg számukra nem derült ki).

A forgatókönyvet egyébként Charles S. Haas. írta, aki Dante-val a későbbi Matiné című vígjátékon is dolgozott együtt. 

A szereplők közül egy részt ugye vannak visszatérőink, úgy mint Zach Galligan, Phoebe Cates és Dick Miller, valamint új arcok is, mint John Glover (Robotzsaru 2.), Robert Prosky (A rettegés tava) és Christopher Lee (A Gyűrűk ura). 

Tény, hogy a Szörnyecskék visszatérése nem sikerült túl fényesen, viszont annyira azért nem borzalmas ez és még így is bőven a jó filmek közé sorolhatjuk. Mondjuk az, hogy ez mennyire számít horrornak az jó kérdés, ugyanis még az első résznél is lájtosabbra sikerült (pedig az se volt túl durva, sőőt), viszont hozza a Joe Dante-től megszokottat. Ami esetünkben 6 pontra elég.

Update: Múltheti hír - csak nem akartam külön posztot szánni neki - de a Warner állítólag lefoglalta a Gremlins3.com webcímet, illetve Joe Dante is emlegette, hogy igen, régóta bennük van egy 3. rész, főleg mivel a technika nagyon sokat fejlődött és így igazán ütősen térhetnének vissza a szörnyecskék a köztudatba. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.