2 évvel a Veszett című film után Cronenberg leforgatta a Porontyok című filmet, ami azóta már klasszikus lett és valóban egészen jó filmről van szó, amely az idő próbáját is igyekszik kiállni, sőt ha minden igaz szépen lassan egy remake is kilátásban van, amit én egyébként bizakodva várok, mert ezen egy picit lehetne még javítani, mondom ezt én, nagyképűen.

A történet egy széthulló félben, vagy már a történet elején széthullott családról szól, ahol az anyuka ketyós, ezért kezelésre szorul, a szerető férj pedig igyekszik megvédeni a lányát, az egyre inkább őrültebb asszonykától, akit egyébként egy remek szakember kezel. Legalábbis első ránézésre ezt hihetjük, ugyanis a szakember, Dr. Hal Ragan egy érdekes, szerepjátékos módszerrel igyekszik kigyógyítani, kezelni betegeit. Ez egyébként egy picit mókás is volt szerintem, már amennyire mókás lehet egy ilyen film, csak maga a tény, hogy Hal Ragan bárkit képes eljátszani. 

A dolgok azonban csak hamar rosszra fordulnak, ugyanis a kezelés következtében a drága ketyós asszonyság elég fura dolgokat művel, konkrétan világra hozza a dühe által megkreált gyerkőcöket, akik baromi rondák, nem túl nagyok és nagyon tudnak gonoszkodni. Tulajdonképpen a nő dühe irányítja őket és ez vezérli tetteiket. A néni pedig meglehetősen dühös... édesanyjára... édesapjára... és még másokra is. A düh gyermekek - tulajdonképpen ők a porontyok - pedig teszik, amit tenni kell, végeznek a nem kívánt családtagokkal.

Tulajdonképpen a film jó, egy-két logikai bökkenő akad, illetve néhol egy picit talán leül a történet, de mondjuk Cronenberg egyébként se az értelmetlenül gyilkolós, erőszakos filmjeiről híres, tehát egy mondani valót is igyekszik becsomagolni történeteibe. Nincs is ezzel probléma. A párbeszédek mondjuk olykor olyan furán hatnak, viszont a szereplőkkel többnyire nincs baj. A Hal Ragant alakító Oliver Reed kifejezetten jól teszi, amit tenni kell. Mondjuk az anya figura egy-kicsit-kabbe-faszom kategória, de ez talán nem is baj, őt úgysem kell szeretnünk. Illetve nekem Barton Kelly karaktere is tetszett, akit Henry Beckman formált meg.

A porontyok elég rémisztőek és a bottal se nyúlnál hozzájuk érzést is hozzák, tulajdonképpen a hideg tényleg ki tud rázni tőlük. Bár tény, hogy a gyilkolások mai szemmel nézve talán egy hangyányit gyengék, de '79-es filmről beszélhetünk. Mondjuk itt tenném hozzá, hogy a jelenet, amikor látjuk megszületni az egyik porontyot elég kellemetlenül gusztustalanra sikeredett.

A rendezés mellett a forgatókönyv is Cronenberg munkája volt, míg a már említett Oliver Reed-en (Gladiator) túl, Samantha Eggar (Hercules sorozatból Hera), Art Hindle (Testrablók támadása), Susan Hogan (Kísérleti patkányok) látható.

Ami a pontokat illeti egy 6-osra értékelném a filmet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.