A következő film talán egy icipicit kilóg a Robert Englund filmek sorából, hiszen a színész viszonylag keveset szerepel ebben a produkcióban, de tény, hogy ott van és az is tény, hogy a Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon egy remek horrorkomédia.

Az alap ötlet miatt szerintem dicséret illeti a forgatókönyvírókat, ugyanis nagyon jó anyagból dolgoztak. A film ugyanis egy picit áldokumentarista, de nem amolyan Paranormal Activity-s módon, hanem talán picit az ausztrál The Tunnel című filmre hasonlít, ugyanis adott egy tv-s stáb és egy remek téma.

Stábunk ugyanis a híres amerikai sorozatgyilkosokat szeretné bemutatni, olyan "embereket", mint Jason Voorhees, Freddy Krueger vagy mint Michael Myers, viszont ugye az említett gyilkosok kora már leáldozóban van, annál is inkább mivel Leslie Vernon személyében megérkezett a trónkövetelő. A csapat pedig Vernon életébe enged betekintést, aki egy amolyan "Így dolgozik egy sorozatgyilkos" módjára mindent elárul a kedves nézőknek.

A film természetesen egy picit fityiszt mutat ezeknek a slashereknek, de semmiképpen sem ordenáré, gagyi módon teszi ezt, hanem a horror archetípusait bemutatva és a poénokat ezekre ráépítve, illetve tisztelegve az előbb felsorolt sorozatgyilkosok által képviselt filmek előtt. Ennek egyik nyoma egyébként Robert Englund jelenléte, sőt pár másodpercre Kane Hodder is feltűnik, az egyik jelenetben, mikor az Elm utcáról mutatnak egy vágóképet, apró kis kikacsintás a rajongók számára.

A végén egyébként egy kisebb csavart is kapunk, amivel szerintem túl nagy titkot nem árulok el: az addigi áldokumentarista stílusból átváltanak "normál" nézetbe, ugyanis a stáb úgy dönt megmenti a Vernon által kiszemelt és legyilkolni kívánt emberi egyedeket.

A Leslie Vernont alakító színész, Nathan Baesel (Rejtélyek városa) szerintem teljesen korrekt volt és jól játszotta a karakterét. A nő főszereplővel Angela Goethals-szal sem volt különösebb bajom, illetve ugye Robert Englundra se lehet panasz, de mondjuk amennyit ott volt, sok baj nem is lehetett volna.

Egyébként, amit talán hiányolhatunk a filmből, az mondjuk a Péntek 13-ból és a többi slasherből megszokott hentelés, látványos kivégzések ilyesmik... ezen mintha picit spóroltak volna, mindenesetre hiányoltam ezeket a részeket, pedig biztos sokat dobtak volna a hangulaton.

A szereplőket már szegről végről érintettük, viszont a forgatókönyvírókat és a rendezőt megemlíteném még, ugyanis csak két névről van szó.
Az írást David J. Stieve és Scott Glosserman közösen csinálta, a rendezés pedig utóbbi érdeme. Egyébként Glosserman rendezői debütálása volt a film 2006-ban és jár is érte a piros pont.

A pontozás tekintetében 7 pontot bátran dobok a filmre, mert jó és kész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.