Baszd ki ... ezzel azt hiszem tovább is léphetnénk az adott epizód jellemzésén. Na jó, talán mégsem, de meg kell hagyni elég pofásan összerakták ismét a dolgot és nagyon is jól működött. Hozzászokhattunk már ahhoz, hogy morális kérdéseket feszegetnek epizódról epizódra, de talán most volt ez leginkább érezhető, még hozzá Carolon keresztül. Azért ő mégis a mi kutyánk kölyke. Nagyon jól hozza a szerepét, ha kell szende konyhatündér, ha kell pánikrohamokkal küzdő szerencsétlen, ideges kismadár, vagy épp pszichopata gyilkos. 

Itt már nincs jó és rossz, csak rossz és rosszabb. A brigád, akiért szorítunk hétről hétre, már lassan semmivel se különb azoktól, akiktől féltjük őket. A kulcsszó a túlélés, mindenkit ez vezet. Elgondolkodtattak már ezen többször is minket az írók, de most úgy érzem teljesen más látószögből tálalták.

Rég elmosódtak a határvonalak, új értelmet nyert már az emberség fogalma, mint ahogy a gyilkosé is. De hogy is lehetne ezt definiálni? Elgondolkodtató, hogy itt még ki miben hisz. Persze, nyilván nem azért szorongatta Carol a rózsafüzért mert imádkozni szeretne, de jó a kérdés.. Te ebben még hiszel? Hiszel e még a jóban vagy a rosszban, hiszel-e magadban vagy a másikban, egyáltalán az emberiségben. Nyilván nagy kérdés ez a mai világban is, de ez az epizód ezt tökéletesen feszegette. Kíváncsi lennék, hány ember életében játszana még szerepet bármilyen hit. Bocsánat az elkalandozásért, de ez egy érdekes kérdés számomra amit feltettek itt.

Kedveltem az epizód minden percét, főleg Carol játékát. Eljátszotta a szerencsétlent, mégis egy-egy mondatával éreztette a másik társasággal, hogy nem minden az aminek látszik.. főleg nem ő. Mindamellett a benne zajló lelki küzdelem is fontos szerepet játszik. Nyilván egy idő után eltudsz számolni azzal, hogy gyilkos vagy, de meddig? Mi van ha egyáltalán nem tudsz? Számolod-e hány gyilkosság van a hátad mögött. Egy idő után felőröl ez, ahogy Carollal is tette. Már az előző epizódban is érezhető volt mikor számolgatta a kis naplójában hány emberrel is végzett. Eljött az idő mikor el kell számolnia magával és úgy tűnik, nem igazán megy, sőt egyre mélyebbre csúszik, mivel hiába szeretne, nem lehet megállni. Mindenesetre kőkemény az öreglány.

Ahogy írtam is, minden percét kedveltem az epizódnak, Találtak egy olyan nyomvályút az írók, amiből remélem nem akarnak kikeveredni. Még egy kicsit visszatérve a cselekményhez, azt annyira nem értem miért kellett megint Ricknek elhamarkodva fejbe lőni az egyetlen túszt. Mindent egybevetve azt kell mondjam, hogy kurva jó volt ez az epizód is. Még 3 rész van hátra ebből az évadból és bízzunk benne, hogy minimum ezt a szintet hozzák. Hétfőn ismét folytatódik a túlélésért vívott harc, de addig is olvasgassátok a blogot és a hazai The Walking Dead rajongói oldalt a Facebookon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.