Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

The Green Inferno (2013)

Eli Roth kannibálfilmje

2015.11.14. 18:57 Jason13

greeninferno3.jpgEmlékszem, a 2002-ben bemutatott Kabinláz című horror után sokan állították azt Eli Roth-ról, hogy ő lesz a műfaj jövője. Ez sajnos nem következett be, hiszen a kifejezetten brutális Motel-filmek után a direktor inkább forgatókönyvíróként és producerként tevékenykedett, no, meg színészként is kipróbálta magát. Aztán jöttek a hírek 2013-ban, hogy a megosztó alkotásairól híres direktor kannibálhorrort készít, The Green Inferno címen. Én azonnal el is kezdtem vágni a centit, hiszen szeretem Eli barátunk vérgőzös műveit és kissé elvont stílusával sincs bajom.

Igen ám, de a produkciót forgalmazó cég végül nem küldte mozikba a kész darabot és így történhetett az, hogy a tengerentúlon végül idén szeptemberben sikerült a vásznakra juttatni a The Green Inferno-t, mégpedig a Blumhouse stúdió jóvoltából. Azonban mielőtt túlságosan belemerülnék a háttér információk leírásába, inkább nézzük meg, mit rejt a Zöld pokol.

A történet nincs túlbonyolítva, de ez nem meglepő, hiszen mégiscsak egy kannibál-horrorról van szó. Néhány természetvédő aktivista indul az Amazonas mélyére, hogy megvédjék az őserdőt a gonosz mamutvállalat által irányított buldózerektől. Miután végrehajtották küldetésüket, indulnának is haza, viszont a repülőgépük lezuhan a zöld rengeteg közepén. És ha ez még nem lenne elég, egy vérszomjas kannibál törzs is foglyul ejti őket.

Roth többször is említette, hogy nagy rajongója Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című mozijának. Ez így a film megtekintése után nem is meglepő, hiszen rendezőnk úton-útfélen fejet hajt a klasszikus előtt.

A cselekményvezetés eleinte elég komótos, nincsenek elkapkodva a jelenetek. Megismerjük szereplőinket, az egymáshoz való kapcsolatukat és még természetvédő akciójukat is végigkövethetjük. Ennek ellenére nem nevezném unalmasnak az első félidőt, hiszen a kötelező köröket ügyesen levezeti a forgatókönyv, így unatkozni itt sem lehet. Sőt, az ilyen kannibálos őrületekben szerintem fontos, hogy kellően ki legyenek bontva a figurák, hiszen így a halálesetek még megrázóbbak. Persze, rendkívül mélyen kidolgozott szereplőkre ne számítson senki, de amit itt kapunk, az ehhez a műfajhoz bőven elég.

green.jpg

Aztán a 40. perctől elszabadul a pokol és megkezdődik a lakoma. Roth hozza a megszokott stílusát, igencsak brutális képsorokkal bombáz minket, melyek simán kiakaszthatják a gyengébb idegzetű nézőket. Ehhez a sokkoló élményhez sokat hozzátett Greg Nicotero és Howard Berger maszkmesteri munkája, a gyilkosságok igencsak élethűre sikerültek.

Egyedül azt sajnáltam, hogy a legmegrázóbb jelenetet kissé hamar ellövi a film és utána azt nem sikerül felülmúlni. De a nyílt erőszak ábrázolás mellett a bennszülött törzs viselkedése is meglehetősen félelmetes. Engem az ütött meg igazán, mikor a felkoncolt népeket úgy készítették elő a sütéshez/főzéshez, mint édesanyám a csirkét a vasárnapi ebédhez.

the_green_inferno_poster.jpgA rengeteg vér és brutalitás mellett a tájak és a helyszínek is fontos szerepet játszanak a filmben. Hihetetlenül nagy a kontraszt a gyönyörű, zöldellő esőerdő és a kíméletlen belezések között, ez pedig remekül megteremti a torokszorító atmoszférát.

A színészi játékokkal sincs különösebb baj, mindenki hozza azt a szintet, amit megkövetel a műfaj. Akit kiemelnék, az Lorenza Izzo, hiszen ő azért kiemelkedett kissé a többiek közül. Ő amúgy Roth felesége, gondolom nem véletlenül bukkant fel a 2015-s Knock Knock-ban.

Amit negatívumként hoznék fel, az az utolsó 10-15 perc. Úgy éreztem, hogy ott már a készítők ellőtték az összes puskaporukat. Sajnos eléggé el lett kapkodva a befejezés, nem mellesleg néhány logikai baki is felütötte a fejét. 

Az összkép azonban így is egy kíméletlen kannibálfilm, ami ügyesen idézi meg a zsáner '80-s évekbeli olasz klasszikusait is. Igaz, mély nyomot nem fog hagyni a történelemben, de mostanság a sok jumpscare-re épülő horror között számomra igencsak frissen hatott ez a vérgőzös darab. A gyengébb idegzetűek vigyázzanak vele, de akik szeretik a vérgőzös alkotásokat  és Roth stílusát is tudják értékelni, ki ne hagyják!

Játékidő: 100 perc
Rendező: Eli Roth
Forgatókönyvíró: Guillermo Amoedo, Eli Roth
Szereplők: Lorenza Izzo, Ariel Levy, Daryl Sabara

Értékelés: 7/10

Címkék: amerikai film 7/10 2013 ajánlók chilei film

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr528077618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

napalm 2015.11.14. 19:28:15

Nagyon-nagyon felejtős....sajnos ;(

mejicano (törölt) 2015.11.20. 15:36:28

Így van, az élőagyúak nézzenek mást, és kommenteljenek máshol.

süti beállítások módosítása