A disturbia egy mesteri szójáték eredménye: a disturb (zavarni) és suburb, vagyis tulajdonképpen külváros mixeléséből ered. A jelentését talán így lehetne legjobban magyarra lefordítani: koránt sem zavartalan kisváros. Meglepődve konstatáltam, hogy erről a filmről még senki sem írt a blogon, ezért én vettem a bátorságot, hogy ajánlót írjak az egyébként szerintem kiváló thrillerről. A mozi tele van világsztárokkal, kiváló a rendezés mellé pedig könnyed szórakozás várja a tévénézőket.

Pedig a sztori (mint szinte mindig) igen egyszerű. Adott egy fiatalember (Kale), aki egy autóbalesetben elveszíti az édesapját, és ez kicsit antiszociálissá teszi. Olyannyira, hogy az éppen kekeckedni kívánó spanyol tanárának be is mos egyet. Emiatt házi őrizetet kap. Egy lábra szerelt kütyü biztosítja, hogy ha elhagyja a ház 30 méteres körzetét, akkor azonnal ott teremnek a rend őrei. Mit tehet a fiatal, ha szobafogságot kap, virtuális szórakozásokra adja a fejét, de mi van, ha ez is unalmassá válik? A kertvárosi, idillinek hitt környezetben sok a látnivaló. Kale távcsövével először az új szomszédlányt kíséri figyelemmel, majd a másik úr is felkelti az érdeklődését. Az ősz szomszéd ugyanis gyanúsan viselkedik, és még a randira felvitt hölgy sem nagyon jön ki napokig a kéglijéből.

Ilyet már láttunk! – csattanhat fel az edződött mozirajongó, és igen, teljes mértékben igaza van. Alfred Hitchcock klasszikusa, a Hátsó ablak is valami hasonló szálon fut, de szerencsére ez a film nem egy remake, csupán az alap sztori ugyanaz. A film rendezője, az egyébként mozis berkekben nem ismeretlen DJ. Caruso kiváló érzékkel nyúlt az alapanyaghoz és a remek színészekhez. Az amerikai filmrendező olyan mozikat álmodott vászonra, mint az Életeken át, Pénz beszél, Sasszem, vagy a Negyedik. Igazi sztárgárda állt a rendelkezésére: itt van rögtön a nyegle Shia LaBeouf, aki üstökösként robotolt be a hírességek közé.

Édesanyját, a jobb időket megélt Carrie-Anne Moss alakítja, és bár Trinitynek nem sok szerep jut, azt sallangmentesen hozza. Nem árulok egy nagy spoilert azzal, ha leírom, a gonoszt David Morse játssza. Na, igen, ki is ő? Azon kívül, hogy személyes kedvencem (főleg a Halálsoron miatt, na meg és a Dr. House vendégszereplés miatt), valahogy sosem maradhatott meg a köztudatban. Megmondom őszintén, főszerepére nem is nagyon emlékszem, ugyanakkor ő az, akiről úgy érezzük, hogy szinte minden filmben szerepel. A Disturbiában félelmetesen jó (paradox), már csak miatta is érdemes megnézni. Jutott még nekünk a szomszéd dögös lány, akit jelen esetben Sarah Roemer alakít. Azon kívül, hogy természetesen esztétikailag teljesen rendben van, talán a Hacsiból ismerhetjük, bár a film kapcsán nem rá gondolunk először.

A filmről egyébként jó ideig nem tudjuk eldönteni, hogy ez egy romantikus alkotás, vagy mi fene, nekem kifejezetten éppen ezért is tetszik. Caruso lassan adagolja a történetet, hogy aztán a film felétől egy teljesen más sztorit kapjunk, és kezdetét vegye a thriller. Méghozzá korrekt, jól összerakott, szerethető thriller, legalábbis véleményem szerint. A Disturbiában persze vannak hibák, sokan elsősorban a sablonos koreográfiát kritizálják, és valljuk meg, van benne valami. Nem hoz újat a film, ugyanakkor az eszköztárral, a rendezéssel és a színészekkel jól operál. Shia LaBeouf-öt (csak nagyon odafigyelve tudtam mindig is leírni a nevét) lehet szeretni és nem szeretni (én inkább utóbbiak táborát erősítem), de úgy gondolom, hogy egyrészt ez az egyik legjobb filmje, másrészt a bugyuta, mindig esek-kelek feje tökéletesen illik a szerepbe. David Morse pedig hab a tortán (vagy ő maga a torta, mindenki maga döntse el).

Sokan azt mondják, ha már választani kell, akkor sokkal inkább Hitchcock Hátsó ablakára adnák le a voksukat. Nos, én láttam mindkettőt, és kövezzenek meg érte: nekem a Disturbia jobban tetszik.

Szerintem: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.