Alec Gillis és Tom Woodruff Jr. trükkmestereknek igen sokat köszönhet a horror és a sci-fi műfaja, ugyanis ők keltették életre az AvP filmek szörnyetegeit, de a 2011-s Dolog teremtményeiért is ők feleltek. Ilyen tapasztalatokkal a hátuk mögött úgy gondolták, képesek lesznek egy, a '80-s évek hangulatát megidéző kreatúramozit a vászonra álmodni, mégpedig CGI-effektek nélkül. Ezen próbálkozásuk eredménye a Harbinger Down.

A történet egy alaszkai rákászhajón játszódik, ahol az állandó legénység mellé csatlakozik néhány egyetemista is, hogy tanulmányozzák, milyen hatással van a globális felmelegedés a tenger élővilágára. Azonban a kutatás és a rákhalászat nem tart sokáig, hiszen hőseink rábukkannak egy szovjet űrszondára, amiből egy barátságtalan idegen létforma mászik elő.

Maga a sztori rendkívül egyszerű, de ezzel még nem is lenne baj. Az ehhez hasonló szörnyes alkotásokat sose a csavaros szkript tette felejthetetlenné. Hanem a véres képsorok, a remek karakterek és a nyomasztó hangulat. A baj pedig ott leledzik, hogy ebben a filmben ezekből van kevés.

Oké, akad néhány brutálisabb jelenet, viszont hiányzik belőlük a kreativitás. Sőt, a legtöbb akció vaksötétben játszódik, így néha nehéz kivenni, hogy kit hogyan fogyaszt el a gonosz idegen. Ez sajnos a szörnyes képsorokra is igaz. Hiába dicséretes az, hogy a készítők kézzelfogható trükkökkel dolgoztak, ha azokból szinte semmit nem látni. Persze, azért előfordul az is, hogy jól megvilágított helyszíneken bukkan fel a rém, de akkor meg csak pár csápot mutat magából.

Értem én, hogy az alacsony költségvetés miatt kellett ehhez a megoldáshoz folyamodni, de ez akkor is idegesítő és erősen rá is nyomja a bélyegét a végeredményre.

Ahogy fentebb már írtam, Alec Gillies a régi horrorok hangulatát próbálta megidézni, így néhol kapunk ezekre kisebb-nagyobb utalásokat is. Ez jópofa, meg minden, csak nincsenek rendesen felvezetve és el is ütnek az atmoszférától. Ugyanis a Harbinger Down próbál végig nagyon komolynak és feszültnek látszani, így amikor a készítők bedobnak egy-egy kikacsintós elszólást, azt nem igazán lehet hova tenni.

A színészi játékok igazodnak a film minőségéhez, meglehetősen gyengék. Egyedül Lance Henriksen az, aki egész minőségi alakítást produkál, bár ez azért lehet, mert a karakterek közül az övé volt a legjobban kidolgozva. Az összes többi figura totálisan el lett nagyolva, így senkiért nem lehet igazán izgulni.

A film pedig hiába 82 perc stáblistával együtt, sokszor válik unalmassá, köszönhetően annak, hogy nem igazán működik benne semmi. 

Összegezve, a Harbinger Down egy gyenge szörnyes horror, amiben azért bőven több lehetőség volt. Ha az alkotók képesek lettek volna szimpatikus és érdekes karakterekkel előállni és a '80-s évek hangulatát is ügyesebben megragadni, akkor még ugyanebből az alacsony büdzséből is kihozhattak volna egy emlékezetes mozit. 

Játékidő: 82 perc
Rendező: Alec Gillis
Forgatókönyvíró: Alec Gillis
Szereplők: Lance Henriksen, Camille Balsamo, Reid Collums 

Értékelés: 4/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.