A 4. Pokolkeltő ugyan már kívül esik az eredeti trilógián, azonban azt a fajta minőségi mélyrepülést, amit a későbbi epizódok leműveltek, még nem alkalmazza. Ugyan a produkció körül akadtak gondok, a végeredmény még méltó Clive Barker eredetijéhez. 

A rendezői teendőket a trükkök világából érkező Kevin Yagher látta el, aki a stáblistán gyorsan elbújt az Alan Smithee név mögé. Ennek az oka az volt, hogy a stúdió teljesen máshogy képzelte el a Vérvonalat, mint Yagher, így a Halloween 6. részéért felelős Joe Chapelle is beugrott a forgatásra, hogy a végeredményt gatyába rázza.

Már a fentebb leírtakból látszik, hogy közel sem volt egy leányálom a Hellraiser 4. elkészítése, azonban ez annyira nem látszik meg a kész filmen. Tény, hogy minőségileg elmarad az első résztől és szerintem a 3.-tól is, de a második felvonással nálam egy szinten mozog.

A történet 3 különböző idősíkon játszódik. A jövőben vesszük fel a fonalat, ahol egy bizonyos Dr. Merchant nevezetű emberkét lekapcsolnak a hatóságok. A fickó kihallgatása során elárulja, a híres Tűfejjel akar leszámolni, hiszen a démon már őseit se hagyta nyugodni. Ezzel vissza is repülünk a 18. századba, ahol láthatjuk megszületni a pokoli kockát, amit egy L'Merchant nevezetű játékkészítő fabrikál egy varázslónak. Egy másik szál pedig azzal foglakozik, hogy 1996-ban  Merchant egyik utódja hogyan próbál túljárni Pinhead eszén.

A sztori egész ígéretes, egy nagy baj van vele. Peter Atkins (aki az előző két film szkriptjét is írta) megint túlvállalta magát. Szinte ugyanaz a helyzet, mint a Hellbound-ban. Adva van rengeteg érdekes kérdés és ezek közül a legtöbb megválaszolatlanul marad. Hiába látjuk azt, hogyan születik meg a kocka, arról már nem kapunk információkat, miként lett felruházva pokoli erővel.

Pedig a cselekmény alapvetően izgalmas és érdekfeszítő, ahogy az elborult hangulat se hiányzik. Ugyan, az eredeti cenobita brigádból megint csak Pinhead van jelen, de új segítője sokkal karakteresebbek, mint a 3. epizódban. Véres jelenetek is akadnak szép számmal, úgyhogy ilyen téren is jól teljesít a mozi. 

Néhány komolyabb trükk nem áll a helyzet magaslatán, például a jövőben játszódó jeleneteknél az űrállomás elég gyenge kivitelezést kapott.

Ennél már nagyobb probléma az, hogy a fináléra kifullad a sztori és az epikus összecsapást Pinhead és a Merchant leszármazott között eléggé elnagyolták az alkotók. De az előtte látható 15-20 perc is meglehetősen unalmas, köszönhetően annak, hogy itt a film tipikus slasher elemeket vet be. Azaz adva van néhány szerencsétlen, akik külön vállnak és elkapják őket a cenobiták. Félreértés ne essék, kellően vérbőek ezek a pillanatok, de azért a Hellraiser sosem erről szólt.

Szerencsére a színészi játékkal itt sincs baj. A Merchant-t és az ő utódait alakító Bruce Ramsay egész jól teljesít, ahogy Doug Bradley is hozza a szokásos zseniális formáját.

Összegezve a dolgokat, közel sem egy hibátlan horror a Vérvonal, de még bőven rászolgált a Hellraiser címre. Ugyan az ambícióik kissé maga alá temetik és az utolsó percekre elfogy belőle a szufla, de még ott van benne a remek hangulat, az érdekes cselekmény és a rengeteg brutalitás. Ahogy fentebb már írtam, nálam a 2. epizóddal van egy szinten.

Játékidő: 85 perc
Rendező: Kevin Yagher ( Alan Smithee álnéven)
Forgatókönyvíró: Peter Atkins
Szereplők: Bruce Ramsay, Valentine Vargas, Doug Bradley

Értékelés: 6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.