Sosem voltam nagy gamer, sajnos a Silent Hill-játékok se jutottak el hozzám, úgyhogy a film velük való kapcsolatáról nem tudok sokat nyilatkozni, csak magáról a filmről, ezt nézd el nekem. A játékba csak mostanában botlottam bele néhány videó erejéig. Mindenesetre nekem a film nagyon bejött, lássuk miért.

A történetünk középpontjában egy kislány áll, Sharon, aki járkál álmában és sokszor azt kiabálja "Silent Hill". Az édesanyját (Rose-t) ez nem hagyja nyugodni, így utánanéz, létezik-e egyáltalán ilyen nevű hely, majd amikor rájön, hogy igen, úgy gondolja, elviszi oda a kislányt, hátha kiderül, miért álmodik róla. A baj akkor kezdődik, amikor találkoznak egy rendőrrel, aki vissza akarná tartani őket attól, hogy eljussanak a városba, és aki elől aztán igyekeznek meglógni. Ennek az eredménye egy kisebb baleset a jeges úton, és az, hogy mikor Rose magához tér az autóban, Sharon-t sehol sem találja. Viszont az első dolog, amit a kocsiból kiszállva meglát, Silent Hill város üdvözlő-táblája. Biztosra veszi, hogy a városban megleli a lányát, így útnak indul.

Azonban a város nem egészen az, aminek látszik. A területet valami ködnek látszó dolog borítja, egészen a végéig, ami egy hatalmas szakadék. Rose találkozik néhány elég fura emberrel, de aztán látni véli Sharon-t és utánaered, le egyenesen a város alatti szénfeldolgozó labirintusaiba, ahol már a sötétség és a gonosz uralkodik.

Christophe Gans-tól talán a Farkasok szövetségét már láttad, a többi filmje nem lett kifejezetten népszerű, egyértelműen jelenlegi filmünk a legsikeresebb alkotása. Öt évébe telt, mire megszerezte a játék jogait a Konami-tól, de miután küldött nekik egy videót, amiben saját pénzből felvett és megcsinált jelenetek voltak a játék zenéjével kísérve, a Konamis srácok úgy gondolták, adnak neki egy esélyt. És milyen jól tették. Az eredeti forgatókönyvet azonban a fejesek visszaküldték Gans-nak, mondván, tök jó, de nincs benne egy férfi szereplő sem. Így átvette Roger Avary (aki azelőtt olyanokon dolgozott, mint a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, vagy a Beowulf) és beleírta Sean Bean karakterét. 

A szereposztás nagyon jól sült el, mindenki kiválóan teljesített. Legtöbbjük valahonnan biztosan ismerős. A Rose-t alakító Radha Mitchell nem ismeretlen a horror-szférában, ott volt a Pitch Black-ben, a Fenevadban vagy a Tébolyultakban is. Nekem nagyon szimpatikus volt ebben a filmben, szurkoltam neki végig.

Jodelle Ferland (Sharon) azóta kicsit megnőtt és igencsak dögös lett, remélem nemsokára látjuk még valami jó kis filmben, van benne potenciál. Azóta szerepelt többek között a Hírnökben, a Ház az erdő mélyénben és a Védtelen gyermekben, úgy tűnik, bejött neki a horrorfilmes biznisz. A rendőrnő szerepében a szépséges Laurie Holden-t csodálhatjuk, akit mindenki leginkább a The Walking Dead-ből ismerhet vagy esetleg a 2007-es Frank Darabont-féle Ködből. Sean Bean-t nem hiszem, hogy be kéne mutatnom, feltűnt a Gyűrűk urában és/vagy a Trónok harcában, de a Trójában, az Equilibrium-ban vagy a Ne szólj száj!-ban is láthattad. Érdekesség, hogy ő szerepel a folytatásban is, az már ugyan gyengébbre sikerült, de egyszer azért érdemes megnézni.

A készítőknek is külön dicséret jár, amiért komolyan vették a produkciót. A forgatókönyvet jegyző Roger Avary bukkant rá Centralia-ra Pennsylvania államban, egy 40 éve elhagyatott város, ami alatt még mindig ég a szénfeldolgozó szene, ez lett az alapötlete a helynek. Összesen kb. 165 díszlet és helyszín volt felhasználva a filmhez, de alapvetően Kanadába települt a forgatás, Brantford városába, ahol egy elhagyatott utcarészre esett a választás, hiszen már majdnem "filmkészen" állt ott az egész, néhány apró simítás és foroghatott is a kamera. Egy másik pirospontot is kiosztanék, mert a filmben egy Johnny Cash-daltól eltekintve csak az eredeti játék zenéje hallható. 

Egy kellemesen hátborzongató, jó sztorival megáldott filmet kaptunk, amiben még nem a jump-scare-ekre alapoznak, hanem a legbelső félelmeinkre (sötétség, gyerekünk elvesztése, furcsa zajok, földöntúli lények), és nagyon jól csinálják. Akár kezdőknek is ajánlom, mert nem a vérengzés a lényeg benne, hanem a történet, amit először nem fogsz érteni, de szépen lassan összeáll egy kerek egésszé. A színészek remek munkát végeznek, a játék zenéje kitűnő aláfestő lett, és az egész atmoszféra zseniális. Sokszor hallom, hogy a játék kedvelőinek nem nyerte el a tetszését mert túl sok dolgot megváltoztattak, ezt sajnos cáfolni / megerősíteni nem tudom, én csak mint horror-kedvelő vizsgáltam a filmet, és szerintem magában is simán megállja a helyét. 

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.