Farkas (1994) - Wolf
Az első horror, amit megkaptam videokazettán (igen, olyan is létezett, keressetek rá nyugodtan), 7. szülinapomra, és nagyon örültem neki, hogy így iskolakezdés örömére ilyen nagyszerű ajándékkal lettem gazdagabb. Akkoriban nagyon szerettem, és most is, de egy picit már eljárt felette az idő.
A történet egy hétköznapi emberről szól, aki egy nagy könyvkiadó rangidős főszerkesztője, de amikor a céget megvásárolja egy milliárdos, egy fiatalabb kollégát ültetnek a helyére. Ezzel egyidőben hősünk egy farkasharapás következményeivel is küzd, amiktől először megrémül, de ahogy telik az idő, egyre inkább hasznára válnak. El is kezdi szépen lassan rendbe tenni az életét és szembeszáll az őt eltiporni vágyókkal.
Will Randall élete egyszerű. Egészen addig, amíg ki nem rúgják az állásából, meg nem tudja hogy a felesége a védencével csalja őt, és hogy pont a védence az, aki elhappolta az állását. Mindettől egy kicsit pipa lesz, bár az élet napos oldala, hogy közben találkozik a céget felvásároló milliárdos különc (és nem mellesleg gyönyörű) lányával, és hogy minden nap valami különös képességet fedez fel magában. Amikor túllendül a kezdeti hitetlenségen, megembereli magát és mindent rendberak: szakít a feleségével, megszerzi a jó csajt és visszafenyegetőzi magát az állásába is. Minden simán menne, csak azt az apróságot felejti el, hogy egy dühös pillanatában megharapta a védencét és így az is hozzá hasonló módon változni kezd, és természetesen üldözőbe veszi.
Hölgyek-urak, Jack Nicholson (Ragyogás, Eastwick-i boszorkányok, Batman) úgy vélem nem szorul bemutatásra. Ő olyasfajta színész, aki bármilyen szerepet el tudna játszani, és ebben a filmben sem éppen rossz, az hogy a film nem olyan nagy durranás, nem az ő hibája. Mai fejjel már kicsit furcsának tartom, hogy már akkor se volt éppenséggel fiatal, mégis megkapott egy olyan csajt maga mellé a vászonra, mint Michelle Pfeiffer (Eastwick-i boszorkányok, Batman visszatér, Temetetlen múlt), aki érthetetlen módon csak Sharon Stone nemleges válasza után kapta meg a szerepet. Na nem mintha rossz páros lettek volna, sőt. Kifejezetten jól működött a kémia, én nem éreztem kényszeredettséget benne.
James Spader (Szex hazugság video, Csillagkapu) tökéletes választás volt a fiatal, becsvágyó gonosz szerepére, de persze itt van nekünk Christopher Plummer (Drakula 2000, Jéghideg otthon, A tetovált lány) is, az önelégült milliárdos, akinek bár pénze van, apaságból megbukott. Néhány mellékszereplő is egészen kedvelhetőre sikerült, pl. Elieen Atkins (Mary) vagy David Hyde Pierce (Roy) karaktere, akik végig támogatják gyámoltalan főhősünket.
Mike Nichols rendezőnek (Közelebb, Diploma előtt, Charlie Wilson háborúja) sikerült egy jó csapatot maga köré gyűjtenie, az írók és a producerek olyan filmeken is dolgoztak mint a Szenvedélyek viharában, a Cujo, vagy az Arachnofóbia. A végső döntés a rendezőt illetően Jack Nicholson-é volt, ő választotta ki Mike Nichols-t (többek között Stanley Kubrick neve is a listán volt de őt nem hozta lázba a forgatókönyv), de lehet, hogy kicsit megbánta, mert azóta sem dolgoztak együtt.
Amit mindenképp érdemes még megemlíteni, az a zene, ugyanis a produkció megnyerte magának Ennio Morricone-t (Pokolba taszítva, Becstelen brigantyk, Grindhouse) mint zeneszerzőt, amiből rossz eleve nem sülhetett ki, és a mester bizonyított is, kellően hátborzongató melódiákkal ajándékozza meg a nézőt.
Összességében véve egészen jól összeáll ez a produkció, de bármennyire is a szívem csücske és mindig is az lesz, a mai horror-rajongók szemével lassúnak tűnhet és a vérmennyiség is meglehetősen kevés, de ha úgy fogjuk fel, hogy a karakter mindenféle szempontból való átalakulása a lényeg, akkor nagyobbfajta csalódás nélkül fogunk megtekintés után felállni a székből.
A két főszereplő miatt egyszer mindenképp érdemes megnézni, Jack Nicholsonnak van néhány kifejezetten menő pillanata, Michelle Pfeiffer pedig fénykorát élte, nagyon dögös és kellően laza, majdhogynem már flegma, de neki még ez is jól áll. Különösebb zavaró CGI-technika sincs a filmben, jórészt minden smink és/vagy maszk, ami dicséretes, nincsen semmi csicsázás, csak a szükséges dolgok, így nem hat túlságosan műnek az eredmény. Persze vannak kifogásolható megoldások, de elnézhetőek, ha a film egészét vesszük, nem rontanak a színvonalon. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a kicsit lassabb menetű, kicsit kevésbé brutális, kicsit agyturkászos-önmegvalósítós filmeket, és hajlandóak végigülni a két órát anélkül, hogy a körmüket rágnák izgalmukban.
6/10
Címkék: 1994 amerikai film 6/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.06.29. 09:14:54
