Late Phases (2014)
A vérfarkasos zsáner pont olyan, mint a többi. Legalábbis abból a szempontból mindenképpen, hogy kevés az igazán kirívó és jól sikerült darab. Persze az utóbbi időben nem ezek a filmek élik reneszánszukat, így talán a zombis és nem is olyan régen még vámpíros filmekkel ellentétben nem lapul minden bokorban egy szőrös farkasember.
Emiatt pedig talán felüdülés is, hogy a hörögve közlekedő zombik mellett egy-egy ütősebb vérfarkas film is felüti fejét. Ütős, legalábbis a külföldi kritikák java része erről szólt a Late Phases esetében és meg kell hagyni tényleg nem egy szemétre való próbálkozásról van szó.
A történet főhőse egy Ambrose nevű fickó, aki megjárta Vietnámot, háborús veterán. Egy többségében morgós fickó, de talán meg lehet érteni, sok borzalmat kellett átélnie, ráadásul meg is vakult, időközben pedig a felesége is elhunyt. Más megoldás nem lévén Ambrose beköltözik egy hangulatos lakóparkba, ahol vele egykorú idősebb emberek töltik a nyugdíjas évekeit. A környék viszont nem az a nyugodt és szeretnivaló fajta, hősünk erre már az első teliholdas éjszakán kénytelen rájönni, ugyanis egy farkasember támadását kell túlélnie.
Igazság szerint kicsit olyan, mintha Adrián García Bogliano rendező Stephen King Ezüst pisztolygolyók című történetét olvasgatva álmodta volna meg történetét. Mintha az a történet elevenedne meg újból előttünk, csak tolószékes fiú helyett egy vak veterán kapja a főszerepet. A párhuzam ráadásul itt nem is ér véget, hiszen azzal sem spoilerezem szét a filmet, ha elárulom, hogy a farkasember egyike karaktereinknek, a lakópark közösségének.
Az talán egyéni megítélés kérdése, hogy ez a hasonlóság zavaró-e vagy sem, én többségében bírtam. Ami miatt viszont Bogliano-t dicséret illeti, hogy óvatosan de egy-két mosolyogtatóbb mondat is akad a játékidő során, valamint Ambrose karaktere egészen ki van találva, még ha a többiek hozzá képest kicsit két dések is.
A férfi felkészülése a nagy napra, a következő teliholdas időszakra egyáltalán nem unalmas, pedig az eltelt időben inkább csak nyomozgatást és „üres járatokat” kapunk. Igaz a vége talán kárpótol, ráadásul az még az Ezüst pisztolygolyóknak is egy fajta tovább gondolása.
Felemás érzésekkel kezdtem neki a Late Phasesnek, ugyanis a rendező korábbi filmjei közül a Sudor frío és a Penumbra egész jók voltak, a Gonosz lélek közelegtől viszont máig ráz a hideg, annyira ellenszenves alkotás lett. Szerencsére a Late Phases ennek ellenére a jobbak közül való.
Nagy szerepe van mondjuk ebben a főszereplőt alakító Nick Damici-nak is, aki jól hozza a szófukar az élettől megcsömörlött vak fickót. Őt egyébként korábban a Vámpírok földjében is láthattuk, úgy tűnik nem választ magának rossz filmeket.
A kötelező farkasemberré alakulást is láthatjuk, ez egyébként egészen jól sikerült, azt viszont meg kell hagyni, hogy maga a farkasember talán az idétlen szóval is jellemezhető, én legalábbis néha nem tudtam eldönteni, hogy röhejes vagy félelmetes és inkább előbbi felé billent a mérleg. Viszont ami mindenképpen pozitívum, hogy nem valami CGI marhasággal állt elő a stáb. Jár is a piros pötty.
Mindent összevetve talán a külföldi szerintem túlzásba vitt kritikákhoz képest 6 pontot osztanék ki erre a produkcióra, amit egyszer az életben érdemes lehet bepróbálni, főleg ha bírtad az Ezüst pisztolygolyókat.
Címkék: 2014 amerikai film 6/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jerryco 2015.06.04. 00:00:59
A sok vámpír és zombi után direkt felüdülés.
