Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Interjú a vámpírral (1994) - Interview with the Vampire

interview-vampire-2.jpgHölgyem, uram, ezúttal végre egy igazi klasszikust vehetünk górcső alá. Nagyon kicsi voltam, amikor megjelent és akkoriban még nem sokat értettem belőle, de a lényeget felfogtam, és kicsit mindig elszomorodtam a film végére. Zseniálisan gyászos hangulatba taszítja az embert bő két órán keresztül, de ez ne tántorítson el senkit. Ez a film ugyanis még egy deka csillámport sem tartalmaz.

A történet végtelenül egyszerű: egy vámpír interjút ad egy fiatal újságírónak, elmeséli neki, mi minden történt vele 200 év alatt. Mondhatjuk, hogy az egész film egy hosszú visszaemlékezés (flashback). És hát 200 év már viszonylag sok, úgyhogy van mire emlékezni, kissé hányatott sorsú főhősünkkel, Louis-val pedig talán túl sok minden is történt.

Megismerjük vámpírrá válásának körülményeit, és természetesen az alkotót is, Lestat-ot. Az átváltozás nem hoz enyhülést Louis életébe (az incidens előtt nemrég halt meg a családja), sőt Louis sokáig visszautasítja az emberi vért, és állatok (főleg patkányok) vérén él, kockáztatva ezzel, hogy teljesen elgyengül. Aztán egy nap, a pestis sújtotta New Orleans utcáin kóborolva egy kislányba botlik, akinek meghaltak a szülei, és valószínűleg ő maga is régóta beteg már. Louis vigasztalási kísérletének az lesz a vége, hogy iszik a lány véréből és miután megjelenik Lestat, úgy döntenek, átváltoztatják a lányt és egyfajta rosszul értelmezett családdá válnak. Egy ideig minden szép és jó, de Claudia (a kislány) egyre inkább kezdi felfogni, hogy sosem fog felnőni, és a legkevésbé sincs kedve egész életében úgy kinézni, mint egy hajas baba. Azt is látja, hogy Lestat nincs jó hatással Louis-ra, ezért Louis-val kitervelik a szökésüket, és bár kevésen múlik, de sikerrel járnak.

interview-vampire-1.jpg

Később, immár a gyönyörűséges Párizsban, egy színházi vámpírtársulattal akadnak össze, akik valódi gyilkosságokat mutatnak be a színpadon. Claudia úgy érzi, Louis el akarja őt hagyni és csatlakozni szeretne a társulathoz, így arra kéri, hogy kreáljon neki új oltalmazót, és Louis ezt meg is teszi, egy Madeleine nevű nővel. Eközben a párizsi vámpírok megtudják, hogy Louis korábban megölt egy másik vámpírt, ez pedig főbenjáró bűn, így aztán mindhármukat elrabolják. Louis-t egy vaskoporsóba zárják, a lányt és a nőt pedig egy nyitott fedelű verembe, ami éjjel nem is gond, de másnap reggel annál inkább. A végkifejletet nem spoilerezném.

A film Anne Rice azonos cimű regényéből készült, és az írónő maga jegyzi a forgatókönyvet is. Természetesen vannak különbségek (pl. hogy Louis-nak a regényben emberként sosem volt családja, a testvére halálát gyászolta, mielőtt vámpír lett, vagy hogy a regényben az újságíró nevét sosem tudjuk meg), de egyik sem számottevő a sztori szempontjából. Érdekesség, hogy az írónő a fő karaktereket, Louis-t és Lestat-ot élő emberekre, a férjére és saját magára alapozta, ezt a születésnapjaik egyeztetésével is jelzi a regényben (Louis és Anne Rice - október 4., Lestat és Stan Rice - november 7.). Neil Jordan rendező neve nem ismeretlen a horror/thriller szférában, ezen film előtt (Farkasok társasága, Pajzán kísértetek) és után is (Gyilkos álmok, Byzantium) alkotott a műfajban, de kétségtelen, hogy ez a film az egyik legjobb és legsikeresebb munkája.

interview-vampire-3.jpg

A szereposztás zseniális, és a színészek egytől egyig csodás munkát végeznek, bár nem ment minden problémamentesen. Lestat karakterénél olyan nevek is felmerültek, mint John Travolta, Tom Hanks vagy Johnny Depp. Mikor az írónő megtudta, hogy végül Tom Cruise (Mission: Impossible, Az utolsó szamuráj) kapta szerepet, nagyon csalódott volt, egészen az első komoly meghallgatásig, amikor is teljesen elégedett volt Mr. Cruise teljesítményével. Egy ideig Brad Pitt (Hetedik, Harcosok klubja, Z világháború) is a listán volt Lestat-ot illetően, ám végül Louis szerepét kapta meg, és egy 2011-ben megjelent interjúban elmondta, hogy a forgatás során végig másodhegedűsnek érezte magát Tom Cruise mellett, és félúton ki is akart szállni, azonban akkor már nem volt ilyesmire lehetősége. Talán ennek is köszönhető, hogy a filmbeli Louis kissé letörtebbnek tűnik a regénybelinél.

interview-vampire-poszter.jpgEnnek a filmnek nem csak a fő-, de még a mellékszereplői is igen érdekesre sikerültek. Kirsten Dunst (Jumanji, A holló 3, Pókember, Véres románc) ugyan a maga akkori 12 évével túl idős lett volna Claudiának, hiszen a lány a regényben csak 5 éves volt, de Brad Pitt már 31 volt és mégsem smárolhatott egy ötévessel. Miss Dunst olyanok elől happolta el a szerepet, mint Christina Ricci, Julia Stiles vagy Evan Rachel Wood. Azt, hogy Antonio Banderas hogyan került egyáltalán ennek a produkciónak a látókörébe, nem tudom megfejteni. Semmi bajom nincs vele, a játékával sem, csak valahogy nem érzem odaillőnek. Érdemes még megemlíteni Stephen Rea-t (Gyilkos álmok, Félelem.com, A tíz csapás), aki Jordan több filmjében is visszatér, ezúttal ugyan csak egy mellékszerep erejéig, de kétségtelenül jól csinálja, amit csinál. Az újságíró karaktere már egy szomorkásabb történet: Christian Slater (Tiszta románc, Egyedül a sötétben) az eredetileg szerződtetett River Phoenix halálának okán kapta meg a szerepet (igen, Joaquin Phoenix öccséről van szó, akiről biztosan sokan tudjátok, hogy 23 évesen túladagolta magát és a Los Angeles-i Viper Room klub előtt esett össze holtan). A filmet végül hivatalosan "River Phoenix emlékére" is készítették.

A hangulathoz a brilliáns színészi játékon kívül hozzájárult a kellően elsötétített, mégis gyönyörűen részletes díszlet, a jól eltalált zene (a score egy Oscar-jelölést is bezsebelt, a hivatalos soundtrack-ben pedig ott van többek közt a Guns N' Roses Sympathy for the Devil-je, ami a dalcím és a film kapcsolata miatt megmosolyogtató), és a smink. Emberek, a smink. A főszereplők nem kevesebb, mint 3 és fél órát töltöttek a festőszobában, arról nem is beszélve, hogy sokuknak fejjel lefelé kellett lógni egy darabig, hogy a sminkesek könnyen meg tudják találni és kiemelni az ereket az arcukon. Mostanában nem hiszem, hogy ilyesmire vetemedne bárki az eredetiség és/vagy a hatás érdekében. Mindenesetre jól sült el a dolog, a vámpírok egészen sápadtra és átlátszóra sikerültek, legtöbbjük bőre alatt tényleg észrevehetőek az erek, és ennek van egy kellemesen hátborzongató hatása.

Aki még nem látta, mindenképp nézze meg. A műfaj kedvelőinek csak ajánlani tudom, minden benne van, amit elvárhatunk egy jó vámpíros horrortól: jó adag vér, szerelem, dráma, árulás (tisztára mint egy nagyon minőségi és nagyon 18-as korhatáros szappanopera). És még egyszer leszögezném: semmi csillogás, hölgyeim és uraim, semmi, itt a vámpírok tényleg elégnek a napfényben, tényleg emberi vért kell inniuk a túlélésért, és tényleg tudnak szörnyetegként viselkedni. Aki bírja Cruise-t és/vagy Pitt-et, az főleg ne habozzon, ha még nem volt szerencséje a filmhez. Én személy szerint ki nem állhatom Cruise-t de ez a film egyike annak a kettőnek, amiben el tudom őt viselni (a másik Az utolsó szamuráj). Ez is mutatja, hogy tényleg egy igazán kiváló alkotás lett. Az alaphangulata miatt jókedvetek nem lesz utána, bár a legutolsó jelenet azért némi megkönnyebbülést nyújhat. Sőt, ha már utolsó jelenet, tudnod kell, hogy amiatt a film engedélyt kapott a Golden Gate híd kétsávos lezárására, és ez volt az első ilyen produkció. Szóval... menj nézd meg!

Egyértelműen egy klasszikusról beszélhetünk, minden értelemben sokat tud nyújtani. 9/10

Címkék: 1994 amerikai film 9/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr157261097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.03.23. 11:45:12

"Talán ennek is köszönhető, hogy a filmbeli Louis kissé letörtebbnek tűnik a regénybelinél."

Hogy mi?

Olvastad te a könyvet?

A könyvhöz képest nem lehet letörtebb...

A Krónikák folytatásában még depreszívebb Louis, sőt...

GinnyWinchester 2015.03.23. 14:50:24

@doggfather: olvastam a könyvet (a folytatást már nem), nem tudom, nekem a könyvben egy kicsit hidegebbnek/érzelemmentesebbnek tűnt, de lehet h már régen olvastam, valahogy ez maradt meg...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.03.23. 20:41:57

@GinnyWinchester: akkor pótold, az egész sorozat nagyon jó.

nem ő ilyen depresszív, és ez a kötetek előrehaladtával egyre rosszabb lesz...

GinnyWinchester 2015.03.23. 22:24:47

@doggfather: mindenképp pótolni akarom, nagyon tetszett az első rész :) de folytatásról remélem, hogy merőben más mint a film... :D

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.03.24. 09:09:13

@GinnyWinchester: hogy mi?
Mmint, hogy a könyv jobb, mint a film a kárhozottak királynője esetében?
Sokkal, de sokkal.

GinnyWinchester 2015.03.24. 15:07:02

@doggfather: igen, így értettem :) a filmben legfeljebb a soundtrack-et lehet értékelni, az tényleg jó, de az is csak a rock fanoknak (Disturbed, Deftones, Manson, Static-X), szóval... :P

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.03.25. 12:17:55

@GinnyWinchester: á, azt a filmet szerintem a készítői is szégyellik mára...

süti beállítások módosítása