Azt javaslom, hogy a mai napon evezzünk spanyol vizekre és vessünk egy pillantást Miguel Marti 2008-as rendezésére a Sexykillerre, ami egy könnyed és egész kellemes szórakozást ígérő produkció.

A történet főhőse egy Bárbara nevű lány, aki a spanyol Paris Hilton is lehetne. Ugyan barna, de egészen hasonlít a hotelörökös picsára. Szereti a rózsaszínt, egy elkényeztetett kis kíngörcs érzetét kelti, azonban Bárbara-nak van egy titka: sorozatgyilkos.

Ahogy a játékidő során kifejti nem igazán van oka arra, hogy embereket öljön, de miért ne tegye, ha egyszer van hozzá érzéke. Az egyetem létszáma pedig a lány közreműködésének köszönhetően vészes fogyásnak indul, amit a rendőrség sem nézhet tétlenül.

A gond csak az, hogy a nyomozóknak fogalmuk sincs arról, hogy ki lehet az elkövető. A bajban az egyetemi kórboncnok, Tomás találmánya nyújthat segítséget, a fiú ugyanis képes az agyi hullámokat kinyerni a frissen elhunyt áldozatokból. A módszernek azonban van egy nem várt mellékhatása. A holtak a "kezelés" után új életre kelnek.

Bárbara története tulajdonképpen saját elbeszéléséből ismerhetjük meg, egy szextől sem mentes, olykor véres történet bontakozik ki, ami csak az utolsó félórára fullad egy kissé hörgős zombifilmmé, amitől igazán kellemes utóízt hagy maga után.

Alapvetően egy komédiáról beszélhetünk, amiből így nem hiányozhatnak a mókásabb párbeszédek sem, ilyen téren pedig nem lehet okunk a panaszra. Más kérdés, hogy olykor mintha átmennénk poén terén a gagyiba, de a forgatókönyvíró talán nem lépi át teljesen a határt, vagy ha mégis, akkor gyorsan visszafogja magát.

A sorozatgyilkos lány története egyébként önmagában nem rossz, de remekül lett kiegészítve a zombikkal, amik mindenképpen felüdülést okoznak a játékidő utolsó harmadában és sokat dobnak a horrorjellegen és az élményen is. 

Macarena Gómez egyébként jó választás volt a főszereplő, csinos és beteg, amit csinál, jó érzést keltve ezzel az erre igényes nézőben. 

Nagy dicséret talán a forgatókönyvíró Paco Cabezast illeti, aki időközben már a rendezéssel is próbálkozott, hiszen a kezei közül került ki 2010-ben a Neon hús, illetve tavaly a Tokarev, amelyben Nicolas Cage játszotta a főszerepet.

De vissza a Sexykillerhez, ami nem egy világ megváltó produkció, de szórakoztató, vicces és horrorelemeknek sincs híján, a végeredmény pedig egy korrekt kis egyveleg, amit érdemes lehet egyszer kipróbálni.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.