Az Amerikai pszichó megtekintését követően döntöttem anno úgy, hogy na, mostantól Christian Bale a kedvenc színészem. Ott még szinte ismeretlenül hengerelt le, azóta szerencsére kiderült, hogy nem csak én rajongok érte, hanem a szakma is. Amikor meghallottam, hogy egy spanyol filmben fog szerepelni, furcsállottam, de amikor megtudtam, hogy abnormálisan lefogyott a szerep kedvéért, mindenféleképpen látni akartam. Természetesen megnéztem, és nem, hogy nem bántam meg, hanem, azóta is állítom: A gépész az egyik legjobb „európai” thriller, amelyet valaha gyártottak.

A film rendezője Brad Anderson, akinek nem igazán volt korábban épkézláb alkotása. Egy-két sorozatot, és maximum B-kategóriába sorolható filmet rendezett, és ezzel kifújt. Ehhez a filmhez adott volt számára minden, ami biztosíték volt a sikerhez: jó forgatókönyv és remek színészek. Abszolút világsztárt kapott Christian Bale személyében, akiről köztudott volt akkor is, hogy egy szerep kedvéért szinte bármit képes megtenni. Rajta kívül Jennifer Jason Leigh és Michael Ironside neve csenghet ismerősen a mozikedvelőknek. Előbbit az Egyedülálló nő vagy a Kárhozat útjában című filmekben láthattuk, míg Ironside igazi karakterszínész, számomra legemlékezetesebb szerepe a Schwarzenegger-féle Emlékmásban volt (amely szerintem minden idők egyik legjobb sci-fije). A spanyol vonalat Aitana Sánchez-Gijón képviseli, ő főleg ibériai alkotásokban szerepelt eddig.

A produkció egyébként amerikainak indult, de elfogyott a pénz. Bale addigra már lefogyott 30 kg-ot!!!, de azt nem
tehette meg, hogy a forgatás közepén visszaszedi izmait. Szerencsére viszonylag hamar jött egy spanyol gyártó, aki vállalta a költségeket. Bale így is az eredetileg tervezett helyett plusz négy hónapig sanyargatta magát. Abszolút respect! A harminc kilót úgy adta le, hogy öt hónapon át naponta mindössze egy almát és egy tonhalkonzervet evett. Esténként pedig a vízhajtás kedvéért még lenyomott két pohár whiskyt.

Az eredmény magáért beszél. A csont vékonyra lefogyó sztárt Robert de Niro is felhívta, aki anno még a Dühöngő bika forgatására dobott le jó néhány kilót, és elismerését fejezte ki Bale-nek. Ezt az elismerést szerintem minden egyes nézőtől kivívta, aki látta a filmet. A színésznek egyébként igyekeznie kellett visszaszednie az Amerikai pszichóban megszokott testfelépítését, mivel Christopher Nolan őt választotta ki Batman szerepére. A sztár el is kezdett rendesen hízni, de a szó szoros értelmében. A forgatás előtt pár
hónappal mondjuk így, duci lett, és akkor szóltak neki, hogy hát ők nem ilyen denevéremberre gondoltak. Ekkor ráfeküdt jobban az izmok felépítésére, és a forgatásra már ismét a „tökéletes” Christian Bale ugrálhatott a mozivásznon.

A gépész története egy gyári munkásról, Trevor Reznikről szól, aki álmatlanságban szenved, nem aludt egy éve. Furcsa látomásai, paranoiái vannak, rémálmok gyötrik ébrenlétében is. Munkatársai nem igazán szeretik, társas kapcsolatai egyrészt Mariaban, egy reptéri kávézó felszolgálójában, és Stevieben, a prostituáltban merülnek ki. Napról napra érdekesebb, Trevor számára megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele, és nem tudja, hogy ezek a történések elméjének szüleményei, vagy egy összeesküvés áldozata lett, amelyben mindenki benne van, akit ismer.

Az idő múlásával aztán még furcsább dolgok történnek. Ki hagy kódolt üzeneteket a lakásán? Miért kezd Maria egyre inkább hasonlítani az anyjára? Miért nem szólt neki Stevie arról, hogy jól ismeri új munkatársát, Ivant? És egyáltalán, ki valójában Ivan? A férfi egyre zavaróbb és nyugtalanítóbb, mintha állandóan őt figyelné. Mi történik vele tulajdonképpen? A film nem akarja úgy beállítani magát, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt. Rengeteg filmből és könyvből merít ötletet, még sincs az embernek olyan érzése, mintha a filmet összelopkodták volna. Ezt több összetevőnek köszönheti: Christian Bale one-man showján kívül itt van a remekbe szabott forgatókönyv, a nyomasztó, furcsa, egyedi atmoszféra, a fényképezés, a film zenéje, valamint a tökéletesen tálalt lelki világ ábrázolása.

A következő sorok SPOILERT tartalmaznak. Én tényleg rengeteg filmet nézek, viszont sosem látok át a szitán, és ez a Gépész esetében is így volt. Ivanról nem gondoltam volna, hogy az[B.D.1] , és az a fajta néző vagyok, akit könnyű megvezetni, de úgy gondolom, hogy emiatt talán a szórakoztatásom is egyszerűbb. Két jelenettel azonban a rendező utalt a végkifejletre. Az egyik, amikor Reznik Dosztojevszkijt olvas. Igaz, nem a Bűn és bűnhődést, amely talán a filmhez legjobban passzoló irodalmi mű, hanem a Félkegyelműt. A másik, még konkrétabb jel a végkifejlethez az az, amikor Reznik a piros kocsit követi, majd lerobban, akkor a követendő kocsi rendszáma ugyanaz, mint az ő általa vezetet furgoné, csak visszafelé. Zseniális! SPOILER VÉGE!

A gépész nem egyfajta üde felüdülés, mivel nyomasztó, ugyanakkor műfajában az egyik legjobb, legemlékezetesebb alkotás. Christian Bale aszott testét napokig nem tudjuk kiverni a fejünkből, és talán azon is agyalunk, milyen jó lenne, ha nem kellene szinte soha aludnunk. Mennyi mindenre lenne időnk. Persze nem bármi áron.

Szerintem: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.