Kevin Smith, a Shop Stop és a Jay és Néma Bob című vígjátékok rendezője először 2011-ben kirándult el a horror műfaj területére. Igaz, a Red State nem az a keményvonalas rémfilm, inkább egy akció-thriller, ami azért néha tartalmazott véresebb képsorokat is. Nekem személy szerint nem igazán tetszett az az alkotás, elég nagy katyvasznak éreztem és rendesen fel is idegesített.

Így a direktor legújabb agymenéséhez, a Tuskhoz már óvatosabban közelítettem, főleg annak tudatában, hogy a szkriptet beszívva írta Smith barátunk. Ez pedig meg is látszik rajta.

Történetünk főszereplője egy Wallace nevű fickó, aki podcasteket készít egyik haverjával. Az egyik adáshoz szeretnének interjút csinálni egy kanadai "hírességgel", így Wallace repülőre pattan, hogy felkeresse az illetőt. Azonban egy sajnálatos tragédiának köszönhetően nem sikerül riportot készítenie a kiszemelt taggal, így bánatában egy csehóban próbálja magát lenyugtatni, néhány sör társaságában. Ott viszont talál egy érdekes hirdetést, melyet egy öregúr tett fel, aki szeretne magának találni egy odafigyelő hallgatóságot, akivel megoszthatja élete kalandos történetét. Hősünk meg is keresi a vén szivart, hátha olyan sztorikat mesél majd, melyek megállják a helyüket műsorában. Ezzel viszont élete legnagyobb hibáját követi el.

Nem is tudom, hogy ki írjam-e ide, hogy SPOILER, hiszen a poszterek és az előzetes láttán már lehetett tudni, hogy miről is fog szólni ez a csoda. Sebaj, azért álljon itt az, hogy lentebb felfedek néhány csavart a cselekményből.

A vén faszi rozmáremberré alakítja a főszereplőt! Igen, ez kérem szépen, halál komoly! És hogy mi a vicces? Hogy a maga módján még működik is ez a baromság.

Kezdjük ott, hogy a Tusk is előszeretettel keveri össze a különböző műfaji jegyeket. A kezdetekben kapunk néhány jó poént és megmosolyogtató beszólást, majd megszaporodnak a véresebb képsorok és végül a dráma is felüti a fejét. Azonban a Red State összevisszaságához képest itt jóval egységesebb a cselekmény menete, emiatt nem is zavaróak a stílusváltások.

Ahogy már említettem fentebb, nagyon látszik a sztorin, hogy Smith néhány joint után vetette papírra, de igazából ezzel nincs is baj. Ez a rozmáros dolog kifejezetten beteg és a híres Emberi százlábút is eszünkbe juttathatja, bár itt annál jóval könnyedebb a hangulat. Viszont a film azért tartalmaz néhány feszültebb pillanatot is. Ezek láttán az ülőalkalmatosságunk karfáját biztos nem fogjuk letépni, de a maguk módján azért működnek.

Ami nekem még kifejezetten tetszett, az a színészek teljesítménye. Michael Parks elképesztően jól hozta ezt az őrült figurát, játékának minden pillanata aranyat ér. De Justin Long se rossz, hihetően adta elő a kétségbeesett szerencsétlent. És később rozmárként is helyt állt. Akit még megemlítenék, az Johnny Depp, aki egy kifejezetten vicces mellékszerepben tündökölt, rajta is jókat lehet derülni.

A dicséretek után jöjjön néhány negatívum is. Akad néhány teljesen felesleges mellékszál, amik kissé megakasztják a cselekmény menetét. Ilyen például a főszereplő utáni nyomozás, ami ugyan tartalmaz vicces pillanatokat, de többnyire inkább unalmas. És sajnos a rozmárrá alakítás se kapott sok időt, az egyik pillanatban kicsit "szépítget" az őrült faszi a főszereplőn, a következő képsorokon pedig már ott terpeszkedik teljes valójában az elkészült kreatúra. Igaz, nem hiányzott ide az Emberi százlábú elborultsága, de néhány extrémebb jelenetet azért még elbírt volna a film. Sőt, szerintem a rozmáron is lehet volna még dolgozni, nem volt valami meggyőző. De legalább nem CGI-effektekkel keltették életre.

Mindent összevetve, azért nekem tetszett Kevin Smith legújabb agymenése. A kellően beteg alapötletet sikerült egy hangulatos, néhol kifejezetten vicces horror-komédiába beleültetni, amiben meglehetősen tehetséges színészek is felbukkannak. Ha az üresjáratokat sikerült volna kigyomlálni a forgatókönyvből és a helyükre néhány brutálisabb, esetleg poénosabb jeleneteket írni, ebből akár kult-mozi is lehetett volna. Így viszont csak a hozzám hasonló elborult elmével rendelkező személyeknek ajánlanám, plusz még azoknak, akik szeretik a rozmárokat.

Játékidő: 102 perc
Rendező: Kevin Smith
Forgatókönyvíró: Kevin Smith
Szereplők: Justin Long, Michael Parks, Johnny Depp

Értékelés: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.