Holtodiglan (2014) – Gone Girl
Gillian Flynn, Holtodiglan című regénye 2012 egyik legnagyobb sikere volt; egyrészt az év thrillerévé választották, másrészt több millió példányt adtak el belőle világszerte. Nem volt nagy meglepetés, hogy két évvel a könyv megjelenése után elkészült a filmadaptáció is. A rendező kiléte nem volt kérdéses, hiszen Flynn úgy „rendelkezett”, ha valamikor megfilmesítik a regényét, akkor a rendező csak David Fincher lehet. Fincher pedig ráért, így elkészült az év egyik legjobb thrillere.
David Finchert gondolom, senkinek sem kell bemutatni. Olyan műremekeket álmodott vászonra, mint a Hetedik, Harcosok klubja, Közösségi háló vagy a Tetovált lány (hogy csak párat említsünk). A rendező talán ebben a műfajban van a leginkább otthon: misztikus thriller, rendszerint több csavarral. A sajtóvetítéseken most az újságíróknak alá kellett írniuk egy titoktartási szerződést, amelyben azt vállalták, hogy a film fordulatairól a kritikáikban semmit sem árulnak el.
Fincher jól tudta, hogy az egész mozi – mint szinte mindig - a színészeken múlik, ezért próbálta úgy összeállítani a színészgárdát, hogy az hiteles legyen. A rendező Ben Afflecket elmondása szerint, egy interjút követően választotta. Fincher csak a férfi száját és a mosolyát figyelte, és ez elégnek bizonyult.
A női főszereplő kiválasztása már nehezebb feladat volt. Szóba hozták a filmmel szinte az összes valamire való filmsztárt Natalie Portmantől Olivia Wilde-ig, de egyikük sem akarta elvállalni. Hála az égnek, hiszen így került képbe a nagyközönség számára ismerős ismeretlennek ható Rosamund Pike. Őt korábban a Törés című thrillerben láthattuk és irigyelhettük, hiszen Ryan Gosling partnere volt, valamint feltűnt a Jack Reacherben is, de ez az első igazán nagy alakítása. Olyannyira élt a lehetőséggel, hogy az egyébként élete egyik legjobbját hozó Ben Affleck epizódszereplőnek tűnhet mellette. A film talán legnagyobb baklövése szerintem Neil Patrick Harris szerepeltetése. Igen, ő Barney, az Így jártam anyátokkal című közkedvelt sorozatból. És bár talán nem túlzok, ha azt mondom, mindenki szereti őt, de annyira sztereotip lett a figurája, hogy ettől nehéz elvonatkoztatni.
A film története nem új keletű: egy óriási szerelem utáni házasságban éli unalmas életét Nick és Amy. Az ötödik házassági évfordulójuk reggelén Nick hazamegy, de a feleségét nem találja. Azonnal jelenti a rendőrségen a felesége eltűnését, akik nyomozni kezdenek. Természetesen az első számú gyanúsított Nick lesz, hiszen ilyenkor szinte mindig a férj a hunyó. Vagy mégsem?
A film két és fél óra hosszú, de én nem éreztem egy pillanatra sem, hogy unatkoznék. A film eleje, illetve a nő általi visszaemlékezések hivatottak bemutatni a két szereplő személyiségét, és úgy gondolom, ezen képsorok nélkülözhetetlen a film további élvezéséhez. Fincher műve nem egy intenzív, pörgős film, sőt kifejezetten lassan csordogál, mégis a képernyőre/vászonra vonzza a tekinteteket. Mondani sem kell, hogy a rendezés, vágás, az atmoszféra, a zene a tökéletességet súrolják, mint ahogy azt már a mesternél megszokhattuk.
Azon kívül, hogy a thriller tele van a Finchertől megszokhatott csavarokkal, ez több, mint egy kiváló film. Egy-két jelenettől eltekintve inkább mondanám drámának, hiszen durva jelenet nem sok van benne. Ugyanakkor, ami igazán ijesztő benne, az talán a mondanivalója. Egy zseniális formába öntött társadalomkritika, amelynek fő alappillére talán a manipuláció; egyrészt az emberek mesterkedése, másrészt az emberek által működtetett gigászi gépezet, a média manipulatív tevékenységét mutatja be egy kicsit máshogyan a film.
A mű vége felé nagyon vártam, hogy na, most akkor ebből mi lesz. Nem számít spoilerezésnek, ha leírom: nem erre a befejezésre vártam, de kifejezetten tetszett a film vége. Mert a film másik fő témája a házasság, illetve inkább az a természetes folyamat, ahogy két szerelmes a házasság intézménye alatt elidegenedhet egymástól, és az élet kisebb-nagyobb eseményei hogyan mérgezhetik meg két szerető ember viselkedését. „Kemény munka” - ez a filmben is elhangzik, ugyanakkor a film végén döbbenünk csak rá, hogy a kemény munka egy váratlan esemény hatására még keményebb lehet. És ehhez nem feltétlenül kell tragédiának történnie az életünkben.
Szerintem: 9/10
Címkék: thriller 2014 amerikai film 9/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Leone_510 2014.12.19. 16:02:02
nem kétszer nézős a hibák miatt de egyszer nagyon is ajánlott , úgy érzem ha egy picit jobban figyelnek a részletekre bomba jó lett volna így 7/10 ami még így is elég jó nálam :)
spoiler:
a ház kameráján nem látszik, hogy együtt megjönnek kéz a kézben? az emberrabló csávó mobiljának cellainfói?, alibije az "elrablás" reggelére, senki nem látta ?, nem ment dolgozni? az autója kamerákon sehol? ezeken túl elegánsan lép át a film és még sok sok apró bosszantó hibán , ha a könyv is annyira felszínes mint a film akkor nem tudom mi a nagy pukk benne? Persze lehet jól szórakozni a filmen de egy bizonyos IQ felett már rájövünk a hiányosságokra és nem lehet mindent lenyomni a torkunkon, ez nem két szerető ember volt hanem az egyik egy mentálisan zavart nő ezért nem igazi társadalomkritika csak egy hatásvadász krimi, Fincher nem ettől támad fel
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2014.12.20. 00:00:27
ludwigvan 2014.12.20. 13:06:18
Ez az ötlet egy Meghökkentő mesék epizódra lett volna elég, és 40 percben ütött is volna.
Tehát, a cikk címére (Az év thrillere a Holtodiglan?)a válasz: Nem.
2014.12.20. 17:06:24
A rendezői profizmus sem tudta leplezni a gyenge scriptet és a rossz castingot.
Hét alá.
tfsello 2014.12.21. 09:39:01
