Lily Morel elutazik Cassadaga városába, hogy könnyebben túltegye magát húga, Michele elvesztésén. Új életet szeretne kezdeni, újra tanulni, más utat találni a borzalmak után, hasonlóan anyjához. Lily viszont hátrányos helyzetű, ugyanis korábban elvesztette a hallását is, így nehezebben kommunikált, ami persze bonyolítja a szegény lány életét.

Ennek ellenére azonban megismerkedik az egyik kis tanítvány apjával, aki, ni csak mit ad Isten, éppen egy elvált apuka, csodák csodájára, és már képesek is egyezkedni a gyerek jövőjének ügyében. Lilyt azonban gyötri a húga halálának körülményei, és nem hagyja nyugodni Michele szelleme és a lelkiismerete. De az a vágya egyre erősebb, hogy beszéljen Michele-el, amihez kell egy médium is. Cassadaga egy átlagos kis város, de akad egy egész birtok, ahol szörnyen brutális titkokat rejtegetnek. Még szellemeket is, amiket Lily sikeresen kienged a palackból.

Már a nyitány is nagyon érdekes, és beteges, szóval ez reményt keltett, hogy végre egy érdekes, nagyon beteges pszichoterror alapú filmet kapunk. Először is megismerjük Lily és húga erős családi kötelékét. Lily-nek sok szörnyűségen kellett átmennie élete során. Gyerekekkel foglalkozik, ami átlagos, viszont a családi élete, anyja halála, húga elvesztése nagy lelki sebeket ejtett. A feldolgozásban talán segít a kislány apjával kezdődő románc kialakulása, és így a film jó része erős érzelmi és drámai cselekményben teljesedik ki.

Persze Lily családja semmiben se különösebb, mint sok átlagos család, nem úgy, mint a házban generációk óta élő család tagjai, akiknek titkait nem ismerjük. Ez később meg is mutatkozik… Tulajdonképpen ekkor kezdődik el igazán a film, az eddig történtek csak felvezetés. Bármilyen szellemek és történések is fordulnak elő, mindennek a kulcsa Cassadaga.

Lehet csak számomra fura, de aki elveszti a hallását, az hogyan képes hallani a húga szellemét? Meg persze befogni a fülét, ha valami megsüketíti, nem tudom, de kissé abszurd. Felesleges volt beletenni szerintem ezt a süketséget, tény ritka, hogy süket a főszereplő, ami miatt a film kicsit kilóg a sorból, de ugyanilyen lett volna, ha kevesebb benne a jelbeszéd.

Ahogy az is fura, hogy van egy főcselekményünk, amitől igazán horror lenne ez a film, és körülbelül se híre se hamva sincs majdnem háromnegyed órán át, és akkor is csak kis apró, férges-szellemképes jeleket kapunk, amiket nem tudunk hova tenni egyelőre.

Nagyon sok benne a lelki háttér, amit én szeretek, mert kell a szimpátia és együttérzés kialakulásához, itt viszont ez talán picit sok. Túl sokat látunk, néha egy egyszerű drámában sincs ennyi mellékszál, kidolgozott jellem. De van egy apa, akinek fontos a gyereke, ezt jó volt látni. Persze, valószínű gyávaság és félelem is közrejátszik a döntésében, amit teljesen meglehet érteni, de ha a gyereknek árt, valóban cselekedni kell, és egy apának az a legfontosabb. Csak ne gyávaságból cselekedjen és közben a lányára fogja. Ezért is dicséret jár a forgatókönyvnek, valóban, horrorhoz képest kicsit talán túlzás.

Részben amiatt jelent ez gondot, hogy magával a horror cselekménnyel nincs szorosan összekötve, mintha két különálló film lenne egybeöntve. Félelmetesen ijesztőnek nem mondanám, inkább csak valamennyire izgalmasnak, és itt-ott nagyon betegesnek.

A filmet az Éjféli etetés producere, Anthony DiBlasi jegyzi. Egyedül azt sajnálom, hogy a főhorror vonalat túl gyorsan intézték el, kevés nyomozással, és jóval kevesebb háttér információval, mint amit például Lily esetében mutattak meg számunkra. Bár szerintem egyszer nézős film, annak valóban megéri, még ha itt-ott vontatott is, 6 pontot érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.