1995-ben kedvenc koboldunk ismét visszatért a képernyőkre. A csatos cipő, a zöld kalap és a fanyar humor sem maradt el, Warwick Davis pedig még mindig zseniális volt a karakter bőrébe bújva. A film pedig hozta a megszokott színvonalat.

A történet ez alkalommal Las Vegasba került, ahol a koboldot először kőszoborként láthatjuk, egy hajléktalannak tűnő fószer viszi be a helyi zaciba, ahol 20 dollárt kap a tulajtól. A zaklatott figura elveszi a pénzt és lelép, előtte azonban a zálogos lelkére köti, hogy bármit is csinál, de ne távolítsa el a szobor nyakában logó giccses nyakláncot.

Az indiai zálogos azonban mit sem törődik a figyelmeztetéssel, nyomban lekapja a láncot, a kobold pedig életre kell és megkezdi gyilkos vadászatát az aranya után.

Két főhőst is kapunk Scott egy fiatal, aki Los Angelesbe tart, hogy megkezdje főiskolai tanulmányait, viszont Las Vegast is szeretné útba ejteni, ahol összefut Tammy-val, aki bűvészsegéd és a lerobbant verdájával nem tud időbe beérni a kaszinóba. Scott azonban jó tündér módjára segít, sőt kicsit belekóstol a kaszinók világába is.

A terv azonban balul sül el, hiszen a kobold egészen a kaszinóig üldözi az aranyat, az útjába kerülőket pedig nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül megbünteti.

A projekt élén a harmadik rész esetében új rendezőt köszönthettünk, Brian Trenchard-Smith, brit direktor kapott lehetőséget, aki aztán a negyedik felvonás esetében is maradhatott a helyén, illetve ő az, aki a Démonok éjszakájának második, talán kevésbé ismert részét is elkészítette.

Míg a forgatókönyv David DuBos kezébe került, aki egész fantáziadús sztorival készült. Az arany útja talán izgalmasabb, mint eddig, hiszen több embernél is megfordul, így a koboldnak is nagyobb tere van a huncut és halálos csínytevésekre. 

Ezek egyébként látványosak és izgalmasabbak, mint korábban. Akad kettéfűrészelés, sőt a plasztikcicababák is megkapják a magukét. Ilyen téren nem is igazán lehet okunk a panaszra, valamint a széria másik erőssége a humor is megmaradt. A kobold továbbra is kacagtató, de egyébként is kijut a mókásabb jelenetekből, illetve a második részben meghonosított cicivillantás sem marad el.

A két főszerepet John Gatins és Lee Armstrong kapta. Túl nagy névnek egyikőjüket se lehetne nevezni. Gatins korábban felbukkant két másik horrorban, illetve az utóbbi időben is láthattuk néhány kisebb szerepben, mondjuk a Vasökölben, vagy a Kényszerleszállásban és a Need for Speedben. Lee Armstrong pedig többnyire szűk is kivágott ruhában parádézik, több dolga nem is igen van. Érdekesség lehet, hogy egyébként sem sok filmben szerepelt, de a Gyilkos kobold után fel is hagyott a filmezéssel. Rádiósként azonban ismert lett New Yorkban.

A filmet egyébként alapból 3D-ben szerették volna elkészíteni, aztán mire a forgatások ténylegesen megkezdődtek inkább letetettek erről a tervről.

A szériába abszolút jól beillő alkotás 6 pontra jó, ahogy a korábbi részeknél sem volt ez másként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.