Történetünk epicentruma egy hotelszoba. Mike Enslin egy nagyon sikeres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Olyan helyeket jár be, ahol állítólag kísértetek tanyáznak. Az a célja, hogy bebizonyítsa, hogy ezek csak kitalációk, valójában nem léteznek természetfeletti jelenségek.

A munkája felőrölte a családi életét, miután a kislánya elhunyt, csak a munkába temetkezik, és ez nagyon rossz hatással van rá is. Egyik ijesztgetős helyről a másikra vándorol, hogy a kutatásai alapján kiderüljön, hogy nem léteznek ártó szellemek.

Ezúttal a Dolphin Hotelbe, New Yorkba indul. Itt az a legenda járja, hogy többen erőszakos halált haltak az 1408-as szobában. A vezetőtől megtudjuk, hogy nem csak erőszakos, de furcsábbnál furcsább, természetes halálnak tűnő esettel is kellett már szembesülniük – összesen 56 eset írható a szoba számlájára.

Enslin természetesen, ahogyan eddigi munkája során, most is azon van, hogy megismertesse a nagyvilággal, ez is csak egy blöff a sok közül. A hoteligazgató tanácsának ellenére is kibérli a szobát, ahol a borzalmak történtek. Megkezdődik Enslin egy órás harca a szoba ellen, és a saját lelki világa ellen is.

A film, ha azt vesszük két szereplős, John Cusack és a hotelszoba. Cusack végig maga viszi a hátán a filmet, minden az ő játékán áll vagy bukik. A mellékszerepben lévő Samuel L. Jackson is igazi karakter, és olyan szempontból mindenféleképpen tiszteletreméltó, hogy nem akarja beengedni Enslint a szobába, számára nem a profit a lényeg, hanem az emberi élet. Sokszor ezt ma már elfelejtik, és nem csak a hoteligazgatók.

Meg kell említeni a rendezőt is magától értetődően, hisz Mikael Hafström (A rítus), aki svéd származása ellenére Amerikában is forgat, és ilyen gyöngyszemeket hoz el számunkra.

A másik nagy szereplőnk az 1408-as szoba. Ugyebár az a szoba gonosz kísértetekkel van tele, de néhány szellemen kívül nem nagyon találkozunk az „igazi” ádáz gonoszsággal. Ez teszi érdekesebbé, nem tudjuk, hogyan működik a szoba, még csavar is van benne a végén, ami nagyon is ütősre sikeredett, végig izgulhatjuk Enslin küzdelmét, a végén pedig csak lessük a lassan megőrülő Enslin ámokfutását a szobában.

Párhuzamot vonva a többi King művel, talán a Ragyogáshoz hasonlíthatjuk, csak itt egy kis szobára fókuszál a cselekmény. Nincs azon a szinten, mint a Ragyogás, ezt elismerem, de Cusack miatt is érdemes megnézni, és egészen jó film, amire igenis érdemes időt szánni.

Cusack már bizonyított King-filmben és horrorokban is (Állj mellém, A holló), most is kihozta magából a maximumot. Bár én elfogult vagyok talán kicsit, mert kedvelem a színészt, de drámai vonalban az egyik legjobb alakítása volt. King sok művében a főhős egy író, akinek a lába alól sokszor kicsúszik a talaj, és ezt a figurát nagyon jól életre keltette Cusack.

Személyes benyomás szerint 8 „koponyát” megér a film.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.