Wolfcop (2014)
Farkasember a törvény oldalán
A Wolfcop már a kezdetek kezdetén olyan baromságnak tűnt, ami igazából csak jó lehet. A készítők pedig nem is okoztak csalódást. Hiszen egy szórakoztató, véres, vicces fogást tettek a nagyérdemű elé, ami nagyon is fogyasztható.
A sztori főhőse Lou Garou, egy zsaru, aki semmiképpen nem nevezhető mintapéldánynak. Imád inni, napszaktól függetlenül, az élete pedig nem mehet a munka rovására, igaz életnek nevezni túlzás volna azt, ami Lou-nak jutott, hiszen hősünk inkább csak egy balfácán, egy örök vesztes.
Egy éjszaka aztán ki kell ugrani a közeli erdőbe, hogy elhajtson néhány fiatalt, akik állítólag valamilyen szektás játék gyanánt dorbézolnak a fák között.
Lou viszont nem sokat tud tenni a dolog ellen, hiszen csak hamar leütik, igaz másnap az ágyában ébred és néhány emlékfoszlányon túl nem is tudja felidézni a történteket. Azonban fura változásokat vesz észre saját magán, a hallás szuper érzékennyé lesz, de a szaglása is hasonló mértékben feljavul, nem beszélve a hasfalát elcsúfító vágásokról. A következő éjszaka viszont már beindulnak a nagyüzemi szörnyűségek is.
Lou Garou ugyanis este 10 óra után, farkassá változik!
Lowell Dean rendező nem is olyan régen a 13 Eerie-vel örvendeztette meg a közönséget, az a produkció pedig kifejezetten tetszett, így talán joggal vártam ezt az agymenésnek is beillő újdonságot.
A helyzet pedig az, hogy a Wolfcop tényleg nem okoz csalódást. A forgatókönyv talán nem nagy eresztés, de maga az alapötlet, hogy egy zsaru farkasemberré változik és így szegődik a bűn nyomába, egész jó és nyilván egy kis fondorlat is helyet kapott a játékidőben, csak hogy mégis legyen valami kerete az egésznek. Ez egyébként nem is annyira gagyi, persze kicsit klisés, de az legyen a legnagyobb bajunk.
Kapunk átváltozást is - persze egy farkasemberes filmben ez volna az alapkövetelmény, de valljuk be, hogy olykor spórolnak a dolgon. Itt viszont többször is láthatjuk, amint Lou barátunkból farkas lesz, ez egyébként még jól is néz ki, más kérdés, hogy az átváltozás végére a sörénnyel körbepakolt feketére meszelt színész kicsit inkább humoros, de ez meg azért nem baj, mert a Wolfcop valahol mintha paródiája akarna lenni a műfajnak és egyáltalán nem kell komolyan vennünk.
Vérből sincs hiány, sőt néhány ínyencebb jelenet is akad, például amikor az egyik rossz fiúnak lekapja az arcbőrét a farkas. Ezekből mondjuk sajnos kevés van, de nem CGI megoldásokkal csinálták őket, ami mindenképpen egy újabb jó pont. Emerson Ziffle szerintem egész korrekt munkát végzett.
Leo Fafard pedig jó választás a főszerepre, hiszen alapból olyan feje van, hogy elhiszed róla, tényleg átváltozik éjszakánként farkassá.
A Wolfcop inkább egy B-film, ami a humorra épít és a vérrel sem spórol túlságosan, az eredmény pedig egész pofás. Érdemes vele egy próbát tenni.
6/10
Címkék: 2014 6/10 ajánlók kanadai filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.11.08. 18:43:36
