Sci-fi thriller következik, ráadásul spanyol rendezőtől. Jól hangzik nem? Az előzeteseket elnézve meglehetősen bizakodó voltam az Automatát illetően. Szeretem a robotos filmeket és igazából nem vagyok Antonio Banderas rajongó, de azért bírom a bácsit és vannak kifejezetten jó filmjei és jó szerepei.

Gabe Ibanezben pedig bíztam. Mondjuk nem azért, mert láttam az első nagyfilmjét az Hierro-t, hanem egyszerűen csak azért, mert spanyol. Az álmoskönyvek szerint ez általában jó jel, hiszen a spanyolok, de talán az európai rendezők is képesek új szint vinni az egyes történetekbe, új oldalról bemutatni azokat.

Na. Ezt vártam az Automatától és ez az, amit nem igazán kaptam meg.

Adott egy fickó, aki egy biztosítási társaságnak dolgozik és a meghibásodott robotokkal foglalkozik. Ja igen, a távoli jövőben járunk, ahol a robotok az emberek segítői köszönhetően annak, hogy a világ nagy része kihalt a napkitörések miatt. A gépek segítségével azonban a civilizáció talán újra teret nyerhet, igaz bőven vannak még olyan területek, ahol a radioaktivitás miatt nem élhetnek emberek.

A robotok tulajdonképpen két fő program szerint működnek. Az egyik alapján nem árthatnak az életnek, sem emberinek, se másmilyennek, valamint nem reprodukálhatják magukat.

Igen ám, csak úgy tűnik, hogy a második protokollt egy gép megszegi, Banderas pedig nyomozásba kezd, melynek során a családja és az élete is veszélybe kerül.

Ezzel talán még nem is volna baj, viszont a folytatásban egy már ezerszer látott vonalon indulunk el. A robotokról ugyanis kiderül, hogy kvázi önálló tudatra ébredtek és szeretnének élni. Nahát. Mondjuk a gonosz robotos fordulat kimarad és amolyan szájbarágós módon kiderül, hogy igazából nem a gépek a rohadékok, hanem a farkasok az emberek között lapulnak, na de kérem senor Ibanez, ez azért nem egy eget-rengető újdonság.

Banderas hiába hozza jól a szerepet és hiába ügyes, ettől még nem lesz kiemelkedően jó a robotos témakörön belül az alkotás. Félreértés ne essék. Az Automata nem rossz, egy lassú menetű sci-fi thriller, ahol nem kell nyugtatókért kapkodni, de azért egy ügyesen rendezett darab. Csak éppen nincs a végén katarzis, inkább többnyire kiszámítható az egész.

Dylan McDermott pedig kifejezetten irritáló a mindig napszemüveges rohadék bőrében, de mivel alig látszik a mimikája így nem is kellett kitennie magáért. 

Érdekesség lehet, hogy Melanie Griffith is feltűnik a filmben, sőt az egyik robotnak is adja a hangját. Ilyen téren egyébként Javier Bardem hangjával is találkozhatunk.

Sokkal jobb végeredményt vártam és nem is feltétlen egy pörgős akció thrillert, hanem valamit, ami újat mutat és ami után elégedetten csettintek, de ez most elmaradt. 5 pont és kész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.