The Possession of Michael King (2014)
Ördögi megszállás found footage módra
A megszállós témát felölelő filmnek se vége, se hossza. Persze túlzás volna állítani, hogy dömping van ezekből a produkciókból, de azért évről-évre érkezik néhány próbálkozás, amelyek nagy része gyorsan ki is ürül a memóriánkból, hiszen egy kalap szart sem érnek.
A found footage műfaj ezzel szemben már elárasztja a piacot, horror fronton talán 7 próbálkozásból 1 kézi kamerás. Olcsó, könnyen elkészíthető és az se baj, ha igénytelen. Más kérdés, hogy a rengeteg szemét között nagyon kevés a drágakő, gyémántból pedig három évente ha egyet kifog az ember.
Ha pedig az említett két témát ötvözik, akkor egy megfáradt sóhajon kívül nehéz bármi más reakciót is mutatni.
A The Possession of Michael King pedig pont ezt teszi, így már rossz helyzetből startolt nálam, viszont gondoltam egye-fene túl leszek rajta és majd jól lefikázom, az úgyis megy minden hülyének, miért pont nekem okozna gondot.
A játékidő végén azonban legnagyobb meglepetésemre elégedetten keltem fel a székből és kurvára tetszett, amit láttam. Pedig a film talán nem mutat semmi újat, viszont mégis érdekes, leköti az embert és ügyesen van összerakva. Mindezt pedig egy első filmes rendező produkálta. David Jung, akinek a nevét talán érdemes lehet megjegyezni.
A sztori egyébként baromi egyszerű. Adott egy faszi, Michael King, aki egy balesetben elveszti a feleségét, amiért első sorban egy jósnőt okol, aki szerinte csak szédíti a jó népet. Ezen vonalat követve Michael eldönti, hogy készít egy filmet a démoni, sötét erőkről, bizonyítva azt, hogy lószar az egész. Nem léteznek se démonok, sem angyalok, csak a határtalan fantázia szüleménye minden.
Michael King azonban szopóágra jut és nem e világi erők kerítik hatalmukba.
Kezdjük ott, hogy a főszereplő, Shane Johnson egész jó választásnak bizonyul, ugyanis nem egy idegesítő ripacs, hanem egy korrekt fickó, aki ügyesen teszi a dolgát, ezzel pedig máris hatalmasat ugrunk az élvezhetőség terén, hiszen jó formán a többiek csak asszisztálnak neki.
Hősünk pedig tényleg beleveti magát a témába. Papokat szólaltat meg, akik saját állításuk szerint űztek már ördögöt, illetve szeánszokon is részt vesz, amelyeket természetesen nekünk is mutatnak.
A megszállás pedig szépen apránként kezdődik. King hangokat hall, majd nem tud aludni, végül pedig teljes egészében eluralkodik rajta és testén az idegen lény. David Jung kitalált mindent és igazából nem volt nehéz dolga, csak megnézett pár horrort a témában és ezeket ötvözte.
Őszintén szólva tényleg nem találtam semmi újító jelleget a produkcióban, hiszen az említett felépítés is a megszokott, talán annyiban különbözik más found footage filmektől, hogy kicsit tempósabb és nem járunk úgy, hogy azt kell néznünk, hogy baromira nem történik semmi. Valami mindig akad, a végére pedig egy egész pofás durvulásba csapunk át.
Másik fontos dolog, hogy a kézi kamerás jelleg teljesen igényes. Nem rángatják össze-vissza az agyunkat és a gyomrunkat, a vágások pedig profi módon kivitelezettek, már-már át is csapunk abba a kategóriába, ahol a found footage jelleg elveszti varázsát, de ez kit érdekel, ha cserébe nem kell lifteznie az ember jó ízlésének.
Kellemes meglepetés volt számomra ez a film és nem az egyetlen az utóbbi idők found footage horrorjai közül. Félve bár, de azt is kimerem jelenteni, hogy a műfaj végre kezd igényes és fogyasztható filmeket kitermelni, ahol technikailag is stimmelnek a dolgok és nem egy unalmas lószar a végeredmény.
Nem hiszem, hogy valaha is újra nézném ezt a filmet - ez egyébként is ritka esetnek számít - de a lelkesedésből járó 7 pont részemről vitathatatlan.
Címkék: 2014 amerikai film 7/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
shiver23 2014.09.05. 14:16:00
Cicmicc 2015.09.04. 12:21:05
