Meglehetős várakozással ültem neki Thom Eberhardt 1984-es vicces horrornak szánt darabjához, hiszen az imdb-n is többnyire dicsérték a filmet, valamint a szinopszis is egészen pofásnak hatott.

Adott egy amerikai város, ahol a rendes kerékvágás szerint zajlik az élet, ám a mai este egészen izgalmas, hiszen egy üstököst várnak az emberek, szinte mindenki lázban ég, néhol partikat szerveznek, hogy egy nagy közös üstököslesben teljesedjen be az égi csoda eljövetele, persze akadnak főhőseink is, akik inkább fittyet hánynak az egészre. Reginára oly annyira igaz az, hogy a nagy készülődés helyett inkább bent marad a munkahelyén, a helyi moziban és a gépész fiúval gabalyodik össze a gépteremben.

Az üstökös meg is érkezik, majd hirtelen reggel lesz és ismét Regina történetét követhetjük nyomon, aki ott ébred, ahol előző nap kufircolt egy jót, alkalmi barátja mellett. A srác egy időre lelép, majd miután Regina is megunja a várakozást utána indul és szörnyű dolgokkal kell szembesülnie.

Az utcán egy zombiszerű lény támad rá, aki mondjuk inkább hat egy nem túl esztétikus őrültnek, majd az éppen aktuális rosszfiú leküzdése után egy lélekkel sem találkozik a lány. Az utcán ruhadarabok és homokszerű anyag maradt mindösszesen. A lány pedig nem hülye, hamar összerakja a kirakós darabkáit, valószínűleg az üstökös lehet a hunyó, aki hamuvá változtatott szinte mindenkit. Regina így a szintén életben maradt testvérével próbálja meg átvészelni az apokalipszis utáni életet.

Ezzel kérem nem is volna semmi probléma, eddig. Zombik, hamuvá aszalódott emberek és üres utcák, hangulatos is lehetne.

Az első - és még talán kisebbik - gond az lehet, hogy a zombik, igazából nem zombik. Valóban őrültekről van szó, akik zombiszerűek, de többnyire tudnak beszélni és inkább radioaktívan megfertőzött emberkékre hasonlítanak, persze előszeretettel próbálják megenni a másikat, de olyan lény is akad, aki még nem jutott el eddig és próbája jobban megőrizni emberi mivoltát. A maszkokkal egyébként nincs is nagy gond.

Főhőseink viszont már picit irracionálisak lehetnek. Nyilván ez a film egy vígjáték próbál lenni, sajnos szerintem kevés sikerrel. Ennek okán a lányok meg sem ijednek és szinte tesznek arra, hogy az általuk ismert világ és az emberek lényegében meghaltak. Ezzel együtt pedig a poénok is elmaradnak. A másfél óra alatt jó ha kétszer sikerült elmosolyodnom.

A színészek mondjuk nem is nyújtanak Oscar-díjas alakítást, de egy ilyen jellegű B-filmben ez pont elég volna, ha kaptak volna rendes párbeszédeket és jeleneteket, de mindkét esetben hiányosságokkal találkozhatunk.

Eleinte kicsit úgy tűnik a sztori se tart sehova, néha jön egy-egy rosszfiú vagy több és le kell őket győzni, igaz később előkerül egy halom őrült tudós is, akik a lányokra pályáznak, de még itt sem lesz túl érdekes a sztori. A ruhavásárlós szegmens a napszemüveges gonoszokkal egyébként talán az egész film legnagyobb blődsége volt. Ott konkrétan szenvedtem.

A főhősnőt Catherine Mary Stewart alakítja, ő nekem még a Hóbortos hétvégéből volt ismerős, ezért örültem a feltűnésének, de mint említettem azért ő sem tud ehhez sokat hozzá tenni.

Kicsit lapos az egész, a zombiszerű lények ugyan feldobják, de mégis az a fajta film, amit végignézel, aztán elfelejted. Ha pedig már ilyen akkor 4 pontnál nehéz is többet adni rá és ebben talán még egy adag jófejség is van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.