Az Animalt és a Huskot is rendező Brett Simmons az említett két produkció között W. W. Jacobs közismert történetét a The Monkey's Pawt is tető alá hozta, ami az inkább B-kategóriás filmek sorába illik, de többnyire unalmas és teljes mértékben kiszámítható, így pedig a megnézést követően vélhetően a homályba is veszik.

A történet főhőse Jake Tilton, aki egy volt kollégájától egy majommancsot kap, mint később kiderül azért, hogy egy kicsit a feje tetejére forgassa a srác életét, ugyanis Mr. Gillespie szerint ráfér a fiúra egy kis balszerencse. Ebben pedig nem lesz hiba.

A mágikus majommancs kívánságokat teljesít, amivel még nem is volna probléma, de kifordítja és gonosz módon csócsálja meg ezeket a vágyalmokat. 

Így történhet meg az, hogy miután Jake és egy másik kollégája Tony autóbalesetet szenvednek, csak előbbi éli túl az ütközést, de azt kívánja, hogy bárcsak Tony visszakapná az életét. A majommancs pedig nem okoz csalódást, a kívánság természetesen teljesül, csak Tony lélek nélkül tér vissza és szörnyű dolgokat művel.

Jacobs sztoriját már számtalan alkalommal feldolgozták, elsőként még 1914-ben egy rövidfilm formájában, majd az első hosszabb változatra 1919-ig kellett várni, hogy aztán később még érkezzen néhány változat. Mostani alanyunkat Macon Blair írta, aki először próbálkozott forgatókönyvírással és ez bizony látszik is.

Az a helyzet, hogy a filmben végig ott a potenciál és akár jó is lehetne. A színészi játékokkal nincs különösebb probléma. C.J. Thomason már a Huskban is ott volt, illetve a szintén egész korrekt Harper-sziget című sorozatból is ismerős lehet. Stephen Lang teljesen korrekt módon alakítja a zombiszerű figurát, míg Michelle Pierce szintén korrekt és csinos is.

A forgatókönyv azonban nem túl feszes, igazából olyan, mint ha egy másfél órás pornófilmet nézne az ember, amibe csak elvétve fordul elő dugás, de még csak csöcsöket sem mutogatnak. Nem ezt várjuk, nem de bár? A helyzet itt is hasonló, a történet szájbarágása és az üres fecsegés az megy, ezzel szemben viszont a horror nem igazán dominál, pedig ha kicsit lüktetőbb a slasher vonal, akár még jó is lehetett volna a végeredmény.

Mondjuk ez még így is kétséges, mivel a zárásnál ugyan előkerül egy fél marék puskapor, de ott meg majdhogynem röhejesnek nevezhetjük azt, ami történik.

Szerencsére nem egy hatalmas beváltatlan ígéretről beszélünk, hiszen nem hinném, hogy bárki is égig érő elvárásokkal ülne neki a filmnek, de mégis bosszantó, hogy egy bizonyos színvonal alatt maradunk és a történet feldolgozását már szebben előadva is láttuk. 

Így maximum 5 pontot ér és csak egy nagyon unalmas estét tud egy kicsit - mondom kicsit - talán jobbá varázsolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.