Felnőtteknek szóló vámpírsorozat. Ezt ígérték nekünk a The Strain előzetesei. Valamit, amire már régóta várunk a púderezett cicavámpírfiúk árnyékában. Az Alkonyat annak idején – mit szépítsünk – arcon köpte a vámpírkultuszt és egy giccses nyálparádét varázsolt elénk, ami után nem győztük törölgetni az arcunkat.

A legszomorúbb ebben az, hogy az őrület világszinten elterjedt és megfertőzte a vámpírokat, akik ezt követően vérszomjas lények helyett kis túlzással aranyos csillám pónikká változtak.

Guillermo del Toro és Chuck Hogan aztán 2009-ben gondoltak egy nagyot és elhatározták, hogy visszaadják a felnőttek vámpírokba vetett hitét. Tető aláhoztak egy könyv trilógiát, ami itthon a szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, amelyben a vámpírok újra azok lehettek, amik. Vérszomjas, gonosz lények.

Idén pedig az első kötet alapján a tévébe került a sorozat változat, hozsanna a magasságba.

A történet a JFK Repülőtéren kezdődik, ahol egy gép minden probléma nélkül leszáll, azonban ahelyett, hogy az utasok fellélegezve hagynák el a fedélzetet, nem történik semmi. A gép sötétségbe borulva, halottként áll a kifutón.

A veszélyhelyzetre való tekintettel hamarosan az összes mozaikszavas szervezet megjelenik a helyszínen, a CDC munkatársai pedig csak hamar a gépre is merészkednek, ahol legmerészebb elképzeléseiket is felülmúló dolgokat találnak.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Az a helyzet, hogy a pilot epizód egy kicsit talán elnyújtva tárta elénk az eseményeket, ólomléptekkel haladva előre, amit ettől függetlenül nem írnék a rovására, mert nem volt unalmas, csak nem rohant és azt hiszem ez a további részekben is jellemző lehet.

Egyelőre a csak nézünk, mint Rozi a moziba fázisban tartunk, hiszen nem igazán lehet tudni hova fogunk kilyukadni – persze ha olvastad a könyvet, akkor azért lehet, hogy van elképzelésed. Ez pedig jól van így, egy nagy adag rejtély, egy hátborzongató mívességgel elkészített kézi faragású koporsó és egy hatalmas lény, ami nem cicózik.

Ettől függetlenül azért a horrort nem vitték túlzásba, igaz amit kaptunk az szép volt és a sötét, borongós hangulat azért bőven kárpótol.

A főbb karakterek szintén jók. A CDC munkatárs, akinek a házassága a végét járja és akinek a neje már egy új pasival kufircol, a hatalmas házban élő gonosz bácsik és az idős úr, aki pontosan tudja, hogy mi folyik a háttérben. Mondjuk azért hazudnék ha azt mondám, hogy milyen eredetiek ezek a karakterek, hiszen koránt sem.

Méretes ablak üveg előtt ácsorgó rohadékokkal tele a padlás és olyan mexikóiakból is jut minden harmadik sorozatra, akiket rá lehet beszélni egy kis huncutságra, csak hogy mentsék a családjukat.  Ilyen szempontból tehát érheti szó a ház elejét.

A főfőszerepet Corey Stollra osztották, aki egyelőre korrektnek tűnik, a mindentudó idős urat alakító David Bradley pedig azt hiszem a szakállával együtt az egyik legjobb karakter lehet.

A kezdő részt egyébként naná, hogy del Toro rendezte és azt hiszem nem okozott csalódást.  A folytatásra mindenképpen befizetek, az pedig külön jó, hogy az Extant után egy újabb izgalmas sorozatnak örülhetünk és talán a vámpírokba vetett bizalmunk is visszakaphatjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.