Árpád első kötete igazi kuriózum a maga nemében, elsősorban a formája miatt. A rendszerváltás előtti-környéki időket idézi, igazi zsebkönyv, telis-tele rövid, pár oldalas novellákkal, melyek tökéletesen ki tudnak tölteni egy-egy rövid busz vagy vonat utat, vagy akár egy fél órás ebédszünetet.

A válság című bár nem igazán sötét, mégis tökéletes nyitás. Kiragadja azt a mondatot, amely sokunkat gátol abban, hogy előre tudjunk haladni az életben. „Ráérsz, majd holnap folytatod!” Ismerős, ugye? Hányszor és hányszor megsúgta nekem is ezt az a belső, hízelgő hang és még akkor is hallgattam rá, mikor az eszem tudta, nem szabad. Remek indítás, amolyan elvont előszónak ideális.

A folytatás telitalálat, A fájni „fog” a Mesék a kriptából hangulatát idézte nekem, képregényként is el tudnám képzelni. A harmadik történet egy bizarr földönkívüli invázióról mesél, de a sablonosnak tűnő történet mögött mégis komoly társadalomkritika van a civilizált társadalom felé. A Memento mori ritkán alkalmazott módon mutat be egy zombitörténetet, a Toxikus decízió pedig érdekes szemszögből mutatja be egy gyilkos halálhoz való viszonyulását.

Elsősorban az előbb felsorolt műveket tudnám kiemelni, nekem ezek tetszettek igazán. A többi sem rossz, de az volt az érzésem velük kapcsolatban, hogy valahogy nem az igazi egyik sem. Igazi novellához méltóan csattanós a befejezése mindnek, és pont ez volt a bajom. Valahogy nem ütöttek nekem akkorát, mint kellett volna, pedig igazán változatos témájúak voltak, nem lehet azt mondani még rosszindulattal sem, hogy egy kaptafára készültek. Érdekesség, hogy a Pszichogenezis című novellát hangos könyv formájában is elkészítette, ezt a cikk végén megtalálhatjátok Youtube-videó formájában.

Árpád jól fogalmaz és ahhoz képest, hogy POD kiadónál jelent meg a könyv, gyakorlatilag nincs benne helyesírási hiba. (Sajnos ritkán fordul ez elő ilyen kiadványoknál.) Amit tanácsolnék neki: néha egy kevésbé fordulatos befejezés jobban célt tud érni, mint egy hihetetlenül nagy csattanó (bár kezdem azt hinni, hogy ez csak az én hülyeségem) és hogy következő lépésként hosszabb novellákat gyűjtsön össze, hosszabb leíró részekkel. Sokkal könnyebben bele tudja magát élni az ember egy 20-40 oldalas olvasmányba és sokkal jobban elő lehet készíteni ekkora terjedelem mellett egy igazán ütős befejezést.

Összegezve, változatos és érdekes válogatás a Grafománia, zsebkönyv formája miatt igazi különlegesség a XXI. század könyvpiacán. Ha olyan novellákkal lenne tele, mint a Fájni „fog” és az Aratás, akkor simán 7-8 pontos nálam, így viszont elég vegyes képet mutat, gyenge 6 pontot adok rá.

A könyv megrendelhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.