Oculus (2013)
Tükrös horror az Insidious producereitől
Be kell valljam, erről a filmről szinte semmit nem tudtam a megtekintése előtt. Talán belefutottam pár poszterbe és néhány rövidebb előzetesbe, de még ezekre sem emlékeztem. Egyedül a lényeg maradt meg, hogy itt egy gonosz tükör okozza majd a bonyodalmakat. Emiatt is ültem le a teljes alkotás elé, bár sok helyen hangoztatott "az Insidious és a Paranormal Activity producereitől" reklámszövegtől kissé megijedtem, nem szeretem, ha egy filmet már jól bejáratott címekkel reklámoznak. Sebaj.
A történet középpontjában egy aranyos család áll, akik új házba költöznek. Ugye milyen eredeti? De ne kukacoskodjunk, hiszen nem egy újabb sötét múltú kúria követel majd áldozatokat, hanem egy csúnya tükör, amely szép lassan megőrjíti a famíliát. De még mielőtt betekintést nyerhetnék a borzalmakba, nagyot ugrunk az időben és azt láthatjuk, ahogy a család két életben maradt tagja (egy testvérpár) próbál bosszút állni a rosszcsont tükrön.
Többet nem is árulnék el a sztoriról, hiszen ez talán a film egyik legerősebb része. Nem mintha eredeti lenne, de egész ügyesen van vezetve és azzal, hogy a cselekmény eleinte két szálon fut, majd később ezek összeérnek, egész izgalmassá válik a történet.
Ennek ellenére mégsem tudok sok szépet és jót írni az Oculus-ról, mivel minden más bántóan középszerűre sikeredett. A színészi játék teljesen súlytalan, egyedül a testvérpárt alakító páros mutatott átlagon felüli teljesítményt. De ez nem is olyan fontos, a lényeg itt a félelemkeltésen lenne, ezen csúszott el a mozi.
Kezdjük ott, hogy hiába próbáltak a készítők jump scare jelenetek nélkül ijesztgetni, nem jött össze nekik. Hiányoznak innen az ügyesen bevezetett, sokkoló képsorok, ezek helyett kapunk viszont kifejezetten nézőbarátra sikeredett paráztatásokat. Bár azt meg kell hagyni, hogy a kísértetek egész ötletesek lettek, kár, hogy őket nem igazán használták ki, pedig ha rájuk több hangsúlyt fektetnek, lehet több nézőből tudták volna a készítők kiijeszteni a ganét.
A legnagyobb figyelem a tükörre korlátozódik és arra, hogyan őrülnek meg a közelében tébláboló emberkék, ezzel annyi baj van, hogy hasonlóakat már sok más filmben láttunk. A lényeg annyi, hogy a karaktereket elkezdik látomások gyötörni, elvesztik az idő és tér érzéküket, aztán vagy magukban, vagy másban tesznek kárt.
A technikai oldal viszont pazar, ahogy már említettem, a kevés szerephez jutó szellemek kinézete baromi jóra sikerült, de az operatőri munka és a vágás is sokat javít az összképen. A zene pedig meglehetősen hátborzongató, bár elég egyszerű, az egész soundtrack kb. egy tételből áll. Az viszont pazar.
Összességében véve, nem egy rossz horror-móka ez, még vér is folydogál benne, de az alkotóknak sikerült két szék közé esniük. Néhol sok a sztorizgatás, néhol már unalmasak és túlnyújtottak az ijesztőnek szánt részek, azonban a technikai oldal és a film végére összemosott cselekményszálak mentik a menthetőt. Így akik egy lightos rémfilmre vágynak, nyugodtan tegyenek ezzel egy próbát, én ha tükröktől akarok rettegni, Alexandre Aja munkáját választom.
Játékidő: 104 perc
Rendező: Mike Flanagan
Forgatókönyvíró: Jeff Howard, Mike Flanagan
Szereplők: Karen Gillan, Brenton Thwaites, Katee Sackhoff
Értékelés: 6/10
Címkék: amerikai film 6/10 2013 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
S.Witwicky 2014.08.28. 21:36:06