Én, Frankenstein (2014) - I, Frankenstein
Broáf...
Ha egy végtelenül lusta személy lennék, az alcímben olvasható hangutánzó szóval (tudjátok,akkor használjuk ezt, mikor mondjuk egy jól sikerült buli után szánkon át távozik gyomrunk tartalma) jellemezném ezt a végtelenül ostoba filmet, viszont szerencsére sok szabadidőm van, így részletesebben kifejtem róla a véleményem.
Kezdjük ott, hogy ez a projekt már akkor megbukott, mikor a stúdió pénzt adott a forgatásra. Hogy miért? Mert a forgatókönyv egy kész káosz, az Asylum szakemberei szoktak hasonló minőségű szkripteket összetákolni. Ebben az egészben az a vicc, hogy az alapkoncepció még nem is lenne temetni való, hiszen láttunk már olyan klasszikus horrorkaraktereket, akiket néhány filmes kiszakított természetes közegéből és új megvilágításba helyezett. Ezt simán el lehetett volna játszani Frankenstein szörnyetegével úgy, hogy a végeredmény ne legyen borzasztó. Csak ehhez kellett volna pár tehetséges személy, plusz kicsit bátrabb hozzáállásra lett volna szükség a korhatár besorolásnál, hogy a kész termék ne egy gyerekmatiné legyen.
Történetünk főszereplője Victor Frankenstein szörnyetege, aki a játékidő első perceiben felvázolja eredetét, hogy aztán már el is kezdje kaszabolni a szörnyeket. Ezt a tevékenységet nem azért űzi, hogy szórakozzon, hanem mert belekeveredik a menny és pokol háborújába, melynek tétje az emberiség sorsa. Az időközben Adam nevet felvevő főszereplő pedig hiába nem tartozik egyik oldalhoz sem, muszáj harcolnia, mivel rajta múlik, melyik fél nyeri el a győzelmet.
És akkor innentől csak az olvasson tovább, aki nem fél attól, hogy ellövöm a sztori "fordulatait".
Az még nem lenne baj, hogy a címszereplő belekeveredik a jó és gonosz harcába, azonban a kivitelezés egy komplett viccet csinál az egészből. Isten földi helytartói vízköpők, akik ugye a templomok tornyain néznek ki a fejükből, aztán ha balhé van, mennek és szétrúgnak pár segget.
A démonok meg igazi töketlen idióták, akiket bármilyen eszközzel ki lehet iktatni, csak a cuccon legyen rajta a vízköpők jele. Igen, ezt nekünk nézőknek komolyan kéne venni! Pedig még a kivitelezés is gáz. Az Isten nevében kaszaboló szobrok CGI effektekkel lettek életre hívva és igazából látszik rajtuk, hogy viszonylag sok pénzből rendelték le a producerek a pixeleket, de mégis gagyin néznek ki. A Sátán katonái már maszkmesterek által lettek összetákolva, viszont ők se néznek ki jobban, iskolás jelmezbálokon lehet hasonló gumiálarcokkal találkozni.
Az akciók is a béka segge alatti minőséget képviselik, semmi dinamika nincs bennük, ész nélküli CGI kaszabolás az összes, mindenfajta dinamikát és koreográfiát nélkülözve. És amikor ez a helyzet áll elő, hogy egy látványfilmben pont a látvány sikerül gyengére, azonnal a sztorira és a cselekményre kezdek figyelni, hátha ott nem találok óriási baromságokat. Jelen esetben már megállapítottuk azt, hogy a forgatókönyv kész vicc, de arról még nem esett szó, hogy egyszerre egy hatalmas logikai baki is.
Kezdjük ott, hogy a két világ közötti háború az emberek elől rejtve zajlik, mégis, a vízköpők "bázisa" a város kellős közepén van és azt a film egyik pontján a démonok megrohamozzák egy kisebb hadsereggel. És ezt senki nem veszi észre! De azt sem, amikor a fináléban a gonoszok kastélyát nyeli el a föld, pedig az is ott van a település centrumában!
Ennél már csak az nagyobb baromság, hogy néhány személy a filmben ismeri Frankenstein történetét (vélhetőleg Mary Shelley írásából), pedig nem kéne, hiszen Victor barátunk naplóját halála után a vízköpők elrejtik, pont azért, hogy senki ne tudjon a teremtményről. Tehát itt úgy kellett volna viszonyulni az eredeti regényhez, mintha az ebben az univerzumban nem létezne és akkor egy bakival kevesebb lenne.
Amúgy ha ekkora veszélyt jelent az emberiségre nézve az a kicseszett napló, nem lett volna egyszerűbb azt elpusztítani, mint dugdosni? Áh, mindegy!
A színészi játékról még nem esett szó, ez szerencsére már nem olyan szánalmas, mint a film más tényezői, de azért a pozitívumok falára nem lehet felírni. Aaron Eckhart elvan a címszereplő bőrében, Bill Nighy is otthonosan mozog a gonosz szerepében, de ennyi.
Egyedül a zenei aláfestés az, ami egész jóra sikerült és kész, minden más ebben a filmben vagy szar, vagy említésre sem méltó. Úgyhogy aki szimplán csak egy elképesztően idióta baromságra vágyik és nem zavarja, hogy a viszonylag sok pénzből készült látvány végtelenül gagyi, nyugodtan nézze meg ezt a celluloidszemetet, mindenki más kerülje messzire. És ha már szóba jött az Asylum-stúdió cikkem elején, ők legalább kevés zöldhasúból csinálnak ilyen alacsony színvonalú szemeteket, ez azért jól minősíti az Én, Frankenstein készítőit.
Játékidő: 92 perc
Rendező: Stuart Beattie
Forgatókönyv: Stuart Beattie
Szereplők: Aaron Eckhart, Bill Nighy, Miranda Otto
Értékelés: 1/10
Címkék: 2014 amerikai film 1/10 ausztrál film ajánlók
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.05.10. 19:08:26
