Zombifilmet keresel? De olyat, ami nem a tipikus sablonra épül? Amiben nem abból áll a feszültségkeltés, hogy a háttérben folyamatosan zombik hörögnek. Olyat, ahol a jóság fokát nem abban mérik, hogy hány méterre húzzák el az agyhalottak az éppen felkoncolt áldozat belét? Ne adj Isten gondolkoznál egy kicsit és valami épkézláb történet is érdekel, mert bírod a drámát?

Ha ezen sorok olvasása közben hevesen és habzó szájjal bólogattál, akkor menj el az orvoshoz, ha viszont csak szimplán helyeseltél, akkor tegyél egy próbát a The Returneddel. Viszont mielőtt hatalmas lendülettel indulnál érte a "boltba" azért nézzük picit bővebben miről van szó.

Az előnyök sorát mindenképpen ott kell kezdeni, hogy nem egy amerikai filmről beszélünk, hanem egy spanyol rendező Kanadában és többnyire ottani színészekkel forgatott darabjáról, ami már biztatóan hangzik.

A produkció valóban nem tipikus zombifilm, nem áll be a sorba, igaz ettől függetlenül láthattál már hasonlót, hiszen kicsit a nem is olyan régi brit "zombisorozatra" hajaz, az In the Fleshre, amelyben tulajdonképpen egy apokalipszis után járunk és a tudósok annyira ügyesek, hogy a zombikat visszatudják változtatni és a vírust kordában tudják tartani. Igazából abba most nem is mennék bele, hogy melyik ötlet volt előbb, egyébként is lényegtelen, hiszen az In the Flesh teljesen rendben volt és mondom ezt úgy, hogy azt hittem valami eszement szarság lesz. A The Returned pedig még talán túl is tesz rajta - mondjuk annyiban mindenképpen, hogy a karakterek szimpatikusabbak voltak.

Főhősünk egy kedves kis pár Kate és Alex. Utóbbiról aztán hamarosan kiderül, hogy ő bizony már megjárta a túloldalt és visszahozták az életbe, a napi gyógyszer adagjának hála pedig életben tud maradni. Kate természetesen tud erről és titokban, fű alatt igyekszik is segíteni Alex életét, hiszen a vakcinákhoz hozzá kell jutni, nővérként pedig ez nem nehéz. Legalábbis egészen addig, amíg a gyógyhatású készítmények el nem fogynak és amíg a visszatérők ellen küzdő lelkes honpolgárok pokollá nem teszik az exzombik életét. 

Az alaphelyzet nagyjából ennyi, aztán pedig megkezdődik a versenyfutás az idővel, ami vészesen fogy, csak úgy, mint a vakcinák.

Őszintén szólva nem sok ellenérvet tudok felhozni a The Returned ellen. Igazából nem is akarok. A színészek rendben vannak, a karakterek szintúgy. Nem azt mondom, hogy micsoda mélyen megírt alakokat ismerhetünk meg, de nem is 2D-s figurákat. Kate és Alex pedig aranyosak - naná, hisz Emily Hampshire nem csúnya - és szerencsére a lámúrt sem viszik túlzásba, tehát valahol egy szerelmes történet ez, de nem olyan gyomorforgató módon, mintha "vámpíros" filmről beszélnénk, aminek nem írjuk le a címét.

Csavarok bőven akadnak, a végén pedig az i-re is felteszik a pontot, mert ha sikerült a játékidő alatt beleélned magad a látottakba, akkor a zárás is megüt.

Amúgy pedig igen elgondolkoztató. Mit csinálnál egy hasonló helyzetben? Meddig mennénk el a szeretetteinkért - oké, ez közhelyes kérdés, de itt mégse éreztem annak - és egyáltalán kik a vadállatok? A zombik? Illetve az emberek, akik egykor azok voltak, de tisztán láthatjuk, hogy, amíg megkapják a szert abszolút vissza illeszkednek és hétköznapi életet élnek, csak injekciózniuk kell magukat, mintha cukorbetegek lennének? Vagy a visszatérők elleni "szabadságharcosok", akik embert is ölnek, hogy véghez vigyék az idióta terveiket? Kik az emberségesebbek? Mondjuk erre nyilván elég egyértelmű választ kapunk.

A technikai része egyébként szintúgy rendben van a dolgoknak. A fényképezés teljesen jó és a kevéske vérengzés is a helyén van.

8 pontot megér és nem hiszem, hogy többször nézős film volna, de egyszeri élménynek tökéletes, ha nem csak valami eszetlen zombis öldöklésre vágysz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.