James Wan rendezőurat lassan a horror új királyává avathatjuk. Bár, karrierje fényesen indult a Fűrész című zseniális thrillerrel, az azt követő Halálos hallgatás (szintén nagyszerű film) már nem ért el nagy sikereket a mozipénztáraknál. Ezek után néhány évig csend honolt a direktor háza táján, majd jött az Insidious, ami újra beindította karrierjét. Meg kell hagyni, ez is egy kifejezetten ütős kísértetes horror lett, ami meglehetősen kevés pénzből készült, de óriási sikert aratott. Nem is volt kérdés, hogy lesz e folytatás, ám előtte megkaptuk az idei év egyik legjobb horrorát Wan-tól, a The Conjuring-t (nagyon úgy tűnik, hogy ennek is lesz második része). Mit ne mondjak, rendesen belehúzott a fickó, de sajnos úgy tűnik, elpártol a rémfilmektől, jelenleg a Halálos iramban 7. részén ügyködik. Mindenesetre, én kíváncsi leszek, mit mutat majd az akció műfaj terepén, bár most nincs könnyű dolga, mivel a széria egyik főszereplője, Paul Walker épp a napokban hunyt el, Isten nyugosztalja, és még nem lehet tudni, hogy az eddig felvett jeleneteket felhasználják e, vagy kezdhetik előröl a forgatást.

De térjünk vissza az Insidious folytatására, amivel szemben magasak voltak az elvárások, hiszen nem csak ijesztgetésekből kellett több, hanem a viszonylag egyszerű sztorit is tovább kellett nyújtani úgy, hogy az ne legyen izzadságszagú.

A Lambert házaspár és gyermekeik a kísértetes kalandok után a nagyihoz költöznek, hogy kiheverjék a túlvilággal való találkozásukat, azonban nem sokáig élhetnek gondtalanul, mivel a házban egyre több paranormális jelenség üti fel a fejét és az apuka is egyre furcsábban kezd viselkedni.

Folytatás a tovább mögött.

Azt kell hogy írjam, félelemkeltés terén csillagos ötös a film! Wan most sem viccel, nem szúrja ki a szemünk "nesze, ijedj meg" típusú, előre kiszámítható ijesztgetésekkel, inkább szép lassan pattanásig feszíti idegeinket, majd mikor már azt hinnénk, túljutottunk a nehezén, pofán csap minket egy brutális sokkeffekttel. És ehhez tényleg csak a legjobbak értenek, mivel itt nem csak arról van szó, hogy 10 percenként jól magunk alá csináljunk, hanem hogy magába szippantson minket a fojtogató atmoszféra és az ijedezések közötti időintervallumban is alig merjünk levegőt venni.

A baj ott van, hogy ezt a fajta rémisztgetést a játékidő háromnegyedéig kapjuk meg, utána a végjátékra ez kifullad és egy kifejezetten erőltetett befejezést kapunk, ami ugyan nyitva van hagyva egy esetleges 3. résznek, de én ezt már nem éreztem szükségesnek. Emellett a történet se lett valami nagyszerű, bár még ez is működik egy jó ideig, de egy idő után megszaporodnak a logikai bakik és az erőltetett fordulatok. A másik dolog pedig az, hogy egy cseppnyi eredetiség sem szorult a szkriptbe, igaz, ez jellemző a rendező korábbi filmjeire is, de ott ezt feledtetni tudna remek stílusérzékével. Itt azonban nem tudta a lopott elemeket úgy egymás mellé pakolni, hogy azok egy szép egésszé álljanak össze. Ennyit a negatívumokról. Ha akarnék se tudnék többet elővenni, hiszen ezek se annyira zavaróak, de azért érezni a jelenlétüket. 

A színészek játéka az előző részhez hasonló, tehát mindenki hozza azt, amit megkövetel a műfaj (meggyőző sikítozás és hasonlók). Viszont a két "szellemirtó" ipsét megemlíteném külön (egyikük ugye maga a forgatókönyvíró, Leigh Whannel) mivel baromi szórakoztató figurák, akár azt is eltudnám képzelni, hogy kapjanak egy külön filmet, csak annak ugye már vígjáték lenne a műfaja, annyira kretének. A technikai oldalra sem lehet panasz, az alacsony büdzsé ellenére remek operatőri munkát kapunk, a díszletek is kellően hangulatosak és a szellemek kinézetével sincs gond. Azt viszont leszögezném, senki ne számítson szétrohadó szörnyetegekre, egyrészt a film PG-13 korhatár besorolást kapott és ugye a túlvilági lények már az első epizódban se voltak nagyon elmaszkírozva (kivételt képez a démon). Ezzel szerintem nincs baj, ugyanis működik az az elv, hogy a kevesebb néha több. Meg amúgy is, szerintem egy csúnya öregembertől könnyebb megijedni, mint egy galád CGI-teremténytől.

Összességében, hozza az első rész szintjét az Insidious második fejezete, sőt, talán még tempósabb és ijesztőbb is annál, viszont sztori szempontjából jóval kidolgozatlanabb. Sebaj, még így is bőven élvezhető, így hát megtekintését csak ajánlani tudom, lehetőleg éjszaka, maximum hangerővel, egyedül.

Játékidő: 106 perc
Rendező: James Wan
Forgatókönyvíró: Leigh Whannel
Szereplők: Patrick Wilson, Rose Byrne, Barbara Hershey

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.